VÉTKESEK KÖZÖTT ...

“ÜGYVÉDET FOGADHAT”

A zöldövezetben épült villa 3 éve üresen állt. Időközben már egy egész városrész épült köré, új tulajdonosát azonban eddig senki sem látta. A házat szemlátomást rendben tartották, kertjét gondozták, sejteni lehetett, hogy igen szép, míves munka, angol pázsittal, díszfákkal, tujákkal, fenyőkkel. Mindenki biztos volt benne, hogy ez a környéken a legszebb.

A környéken - annak ellenére, hogy az itt lakók meglehetősen korszerű módszerekkel védték értékeiket és életüket - igen gyakoriak voltak a betörések, ebbe a házba azonban soha senki nem próbált betörni, pedig a betörők az üresen álló villákat sem kímélték. Az élénk fantáziájú szomszédok már-már arra gyanakodtak, hogy a betöréseket esetleg ebből a villából szervezik. De ne rohanjunk előre történetünkben, és főleg éljünk az ártatlanság vélelmével.

1990. nyarán, egy késő délutáni órán hazai rendszámú, metálkék BMW fékezett a ház előtt, az első, amelynek utasát láthatta a nagyközönség.

A 30 éves, lendületes járású, kisportolt, hátrafésült sötéthajú férfi határozott léptekkel indult a kapu felé. Akárhol megfordult, rendszerint külföldinek nézték, és ennek megfelelő udvariassággal kezelték. Autójának reflektorai, két dudaszó kíséretében felvillantak mögötte. A kapuhoz érve, levette napszemüvegét, és a csengő helyén levő számjelzős világító billentyűzeten ötjegyű kódot ütött be, mire a kapu kinyílt.

Paszkál belépett az elvarázsolt kastélyba. A bejárati ajtónál egy szolárium-barna, karcsú, farmernadrágos lány ugrott a nyakába.

- Szia, hol jártál ?

Paszkál lassan lefejtette magáról a lányt. Szemlátomást ideges volt.

- Várjál, Tünde, itt vannak a Dokiék ?

- A hátsó szobában vannak.

Paszkál valósággal berobbant az ajtón. A félhomályos szoba egy-egy részét a redőnyök résein átszűrődő, vakító napsugár világította meg. Az egyetlen valamire való bútor egy igen széles, vadászjelenetet ábrázoló fafaragással díszített íróasztal nagy disszonanciát képezett a fal mellé dobott ágybetéttel és a parkettára állított televízióval.

Egy biliárdasztal mellett két kigyúrt, agyontetovált férfi kártyázott. Mindketten trikóban voltak. Igen elegáns, magasfényű cipőik egy pár edzőcipő társaságában hevertek a mögöttük levő sarokban.

Doki a biliárdasztalon pihentette lábait, és egy - a szoba sarkába támasztott - festményen jártatta igen elégedetten a szemét. Husáng szemlátomást türelmetlenül várt.

- Tegyél már. Mit bámészkodsz ?

Társa továbbra sem zavartatta magát.

- Ennyit megérdemlek. Szép munka volt. Védett festményben nem mindennap gyönyörködhet az ember.

A festmény nem különösebben érdekelte, de a védettség ?! Saját tetoválásait valamivel többre becsülte, bár azok egészen másféle védelemben részesültek. Ami a szép munkát illeti, Doki magabiztossága egy perc múlva már a múlté volt.

Mikor Paszkál belépett, mindketten letették lapjaikat, de még így is gondosan ügyeltek rá, hogy lapjaik le legyenek fordítva. Husáng felugrott, és becsukta Paszkál mögött az ajtót, aki kimerülten a szabadon hagyott székre ült. Várakozóan nézték a férfit.

- Elkapták őket. - jelentette be Paszkál.

Doki pillanatok alatt magához tért.

- Barmok. Megmondtam, hogy több névre csinálják.

- Úgy csinálták. – mondta tanácstalanul Paszkál.

Mindannyian elhallgattak.

Paszkál ügyvéd volt, jogi képviseletük ellátásán kívül, tippeket adott hadműveleteik tervezésénél, és bár viszonylag gyorsan - néhány hónap alatt - hozzászokott ehhez a számára addig ismeretlen világhoz, a kivitelezésből kivonta magát. Ez utóbbit társai tudomásul is vették.

Paszkál és Husáng gondterhelten figyelték társukat, aki hosszas hallgatás után - még mindig maga elé nézve - szólalt meg.

- Napoljuk el. - mondta, majd körülnézett. - Hol a Tünde ?

A lány beléptekor mindannyian fellélegeztek. Megjelenése szinte mindig csökkentette a köztük levő feszültséget.

- Itt vagyok. Mit műveltetek, amíg kinn voltam ?

Paszkál elmosolyodott.

- Rólad beszélgettünk.

Elnevették magukat. Végre Doki is elengedte magát.

- Osszál újra. - mondta Husángnak, majd az ügyvédhez fordult - Paszkál, te is beszállsz ?

- Persze, ossz nekem is.

Paszkál Tündét egy szálloda bárjában ismerte meg. Tünde a bárpult mellett ült két - igen giccsesen öltözött - luxuskurva mellett, tőlük kissé távolabb. A késő esti óra ellenére alig voltak a bárban. Egyetemista korában fedezte fel ezt a helyet. Gyakran járt ide, a zongoristától a mosogatókig mindenki ismerte.

A zongorista éppen cigarettaszünetet tartott, de amikor Paszkál belépett, azonnal elnyomta cigarettáját, és - miközben kezével intett Paszkálnak - visszaült a zongorához folytatva végeláthatatlan improvizációját.

Az ügyvéd viszonozta a zongorista üdvözlését. Már az ajtóban feltűnt neki, hogy valami nincs rendjén. Miközben tekintetét a bárpult és a mellette ülő lány húzta magához, rájött, hogy mi az. Tünde Paszkál belépésekor önkéntelenül felkapta a fejét. Félhosszú, barna haja az arcába borult egy pillanatra, és ezt olyan kedves mozdulattal dobta félre, hogy Paszkál biztos volt benne, hogy ez csak neki szólhat. Még a bár sarokfényei is eltűntek szemei elől egy pillanatra. Megtörtént a “varázsütés”.

Mi tagadás, kőkemény ügyvédszívét megérintette ez a lány. Akkor még nem tudta, hogy ez a pillanat lesz a végzete. Illúzióit azonban gyorsan leépítette, hiszen Tünde mégiscsak a bárpultnál ült. Akkor pedig mire számíthat ? Legfeljebb egy korrekt tarifára. Nagyon elkeseredett.

Magához intette a hozzá legközelebb álló pincért.

- Ki ez a nő ?

A pincér elnevette magát. Arany szemfoga villant egyet.

- Valami műkedvelő, de lehet, hogy civil. Szerintem ma kezdett. Szóljak neki ?

Paszkál újra a bárpult felé nézett, ahol már a másik két nő is felfigyelt Paszkál különös viselkedésére. Még nem látták ilyennek a férfit, mióta idejárt. Paszkál, folyamatosan a lányt figyelve válaszolt a pincérnek.

- Kösz, nem kell.

A pincért szólították a terem másik végén. Paszkál felállt, és elindult a pult felé. Megállt Tünde mögött.

- Ideülhetek ?

Tünde nem válaszolt. Paszkál leült Tünde mellé, nagyon zavarban volt, pedig ez a szituáció nem volt ismeretlen számára.

- Iszik valamit ?

A mellette levő nő nem bírta megállni, hogy megszólaljon.

- Rossz a szöveged, Paszkálka.

Paszkál ingerülten vágott oda szemével, de nem szólt. Tünde visszatette poharát a pultra, majd felállt, és belekarolt férfibe.

- Nem iszom, de tetszel. Menjünk innen.

Egyik vendég és a pincér cinkos pillantása között távoztak. Tündének az ajtóban egy csapásra visszatért az életkedve. Paszkálhoz húzódott.

A vendégek mindebből csak annyit láttak, hogy Paszkál egy kurvával távozik. Nem tudták, mekkorát tévednek.

Mikor Paszkál belépett Tünde életébe, Dokiék zsebmetszésekkel, valutázással foglalkoztak. Egyszóval kisstílű bűnözők voltak. Tevékenységük egy idő után tisztes kenyérkeresetté lépett elő náluk, de már rájuk fért egy kis változatosság. A megélhetési bűnözés fogalma ekkoriban terjedt el a médiákon keresztül. Ez Dokinak annyira megtetszett, hogy már-már maga is elhitte, hogy tevékenysége ebbe, - a szükséges rossz kategóriába - tartozik....

.....hamarosan folytatom.....:)