Cím: Kedden
Szerző: bla - Hárs István
(12-03-2003 @ 05:30 pm)
:
Ahogy hallottam a hangodat,
tudtam, jót nem tartogat
a borús, esős ma.
Éreztem fogytán erőd,
s ha nem lesz újra kimenőd,
bajt hoz a holnap.
Sok mindent tán nem tudok,
bár sok mindenre gondolok,
hiábavaló dolog?
Félek, a távolság elszakít,
az üzlet, az érdek eltaszít,
fülembe jaj dohog.
A munka mennyisége nő,
s a sok, új együttműködő
nem mindig segít.
De történjék bármi is,
zavar, zaj, akár lárma is
a szívem melegít.
Örökké magába zárta már
Csillagom+én együtt a pár
legyen bármi jog.
S ha a telefonba hallgatok,
mert éppen szólni sem tudok,
ez nem elég ok.
Könnyeket hullatni sem.
Így ezt én sem tehetem,
bár volna indok.
Remélem gyorsan, mielőbb,
látnom kell, s látni fogom őt,
kedvest, szeretőt.
Kérlek, légy türelmesebb,
értsd meg: együtt nehezebb,
mint társas magányban.
Mindig társ után áhítozva,
mást, s önmagam kínozva,
voltam már én is, de hányban.
Mégis múlik, rohan az idő,
mindkettőnk számára bökkenő,
nincs belőle sok.
Tudom, ez is lehet ok.
De bárhogy mondják az okosok,
én nem tágítok.
Hiszem, nem hűlt ki még szívem,
csordultig tele Veled, hiszen
még Rólad álmodok.
S ha meglátlak, csak bámulok,
milyen csinos, gyönyörű vagy,
míg formám elhagy.
De ez mégsem én vagyok,
hisz így nem lehetek „Nagyok”
Veled, nem ellened.
Miközben épül sikerünk,
együtt az élre „keverünk”,
fogom kezed.
Kívánd, s mindez sikerül,
felhők felett a nap kiderül,
Te sem ereszd!
(175 szó a szövegben) (923 olvasás) 
|
