Uriel
Északon vendégeskedtem egy szigeten a kiválasztást követően az emberek közül kimagasló Urielnél és a felvigyázóknál. Szállásunkról, étkezésünkről gondoskodtak, de én igazán az odavezető légi úttól máig nem tértem magamhoz. Úgy szálltunk, mint a madarak, alattunk hátrafelé mozdultak a földek, hegyek, völgyek, folyók, mezők, tavak, oly sebességgel, hogy a földön élőlényeket nem is lehetett megkülönböztetni. Aztán leszállt velünk a gépmadár, s lassan megnyugodtam. Gyomrom már nem volt a torkomban a félelemtől, hogy leesünk. Nem voltam egyedül. Több tucat hasonló korú ember volt velem, akiknek ugyanaz volt a feladata, mint nekem: megtanulni valamit, ami a jövőben igen hasznos, szükséges lehet. Hogy mi is ez a valami, nehezen mondható el. De megkísérlem. Tulajdonképpeni lényege, hogy bármikor felkel a Nap, vagy esetleg más fényes égitest, meg tudjuk mondani, hogy milyen évszakában járunk az évnek, előre ismerhetjük: mikor kell vetni-aratni, mikor jön a hideg, s mikor tavaszodik, azaz nem ér bennünket meglepetésként az időjárás alakulása. Erre szolgál a naptár – mondta Uriel, s bár feljegyeztem a szót, általa mutatott jelekkel, tudtam, ez nem olyan mint a magtár, nem lehet benne semmit tárolni, csak ismereteket, amelyek életünkhöz, fennmaradásunkhoz fontosak. Ittlétem célja tehát, hogy megismerjem az égitestek mozgását, útját, egymással való kapcsolatukat hatásuknak, évszakaiknak megfelelően nevük és eredetük szerint, ahogy Uriel, a felvigyázók vezére megmutatta és elmagyarázta nekem. Törvényeiket, mely szerint léteznek s működnek az örökkévalóságig évről évre, míg az új teremtés bekövetkezik, amely az új örökkévalóságig fog tartani. Ahhoz, hogy a törvényeket jól megértsem Uriel egy furcsa házhoz vezetett. Ennek nem volt ugyanis teteje, csak kapukból és ablakokból állt. Első törvény: A Nap, tehát az izzó tűzgolyó a legfontosabb égitest, amelyet figyelnünk kell. A Nap az ég keleti kapuiban kel és nyugati kapuiban nyugszik. Hat keleti kapuját láttam, ahol évszaktól függően kel és hat kaput, ahol évszaktól függően nyugszik. A legnagyobb kapukban 12 ablak, a mellettük lévőkben 8, míg a továbbiakban mindkét oldalon 4-4 ablak volt. Mindennapi megfigyeléseink pontosságát ezek segítik. A Nap útja során egy év alatt valamennyi kaput és ablakot bejárja. Megfigyelését a virágzás, a tavasz idején akkor kezdjük, amikor a nappal és az éj szaka azonos hosszúságú. Az első harminc napfelkeltében a Nap a keleti kapuk közül a negyedikben kel fel, s a nyugati kapuk negyedikében tér nyugovóra. Ez idő alatt a nappal világossága egyre hosszabb lesz, mint az éj sötéte. A 30 hajnalt követően a nappal már 1/9-ed résszel lesz hosszabb, mint az éj szaka. A nappal így a napból 10 résznek felel meg, míg az éj szaka 8 résznek. Az ezeket követő harminc hajnalon a Nap a keleti ötödik kapuban kelt fel és a nyugati ötödik kapuban nyugodott le. Tovább nőtt a nappalok hossza az éj szakainál. A nappal tizenegy részre hosszabbodott, míg az éj hét részre fogyott. A következő harminc hajnalon folytatódott ez a folyamat, de a Nap már a hatodik kapuban kelt és nyugodott. Az éj szaka a nappal hosszának felére csökkent. Ekkor bekövetkezett a napforduló. Észrevenni csak annyit lehetett, hogy az árnyékok elindultak visszafelé, s ismét közelebb estek a megfigyelőponthoz. Az éj szaka hosszabbodott most, s nappal rövidült. A folyamat üteme azonos volt az előző időszakokéhoz. És újabb háromszor közel harminc hajnalon gyarapodott az éj szaka, míg ugyanolyan hosszúvá nem vált, mint a nappal. De a dolgok rendje itt nem állt meg. A nappalok tovább fogytak újabb háromszor közel harminc napig, míg az éj szaka kétszer oly hosszúvá nem vált mint a nappal. És ismét napforduló jött. Ezt követően a Nap pályáján futva ismét növelte a nappalok számát és csökkent egyenletesen az éjek hossza. Így telt el egy év, összesen 366 hajnalt láttunk. Ez tehát a Nap futásának törvénye, a fényesség és sötétség váltakozása az Úrnak parancsolata szerint. A Nap nem pihen, folyamatosan száguld, akárcsak a Hold, amellyel méretét tekintve egyenlő, de hétszer fényességesebb annál. A felvigyázók egy részénél zsinórokat láttam, s Uriel kérdésemre azt mondta, ezzel mennek mérni. A felvigyázók vezetője meg is mutatta, hogyan teszik ezt. Uriel házában, a kapukra és ablakokra osztott nyitott körben megfigyelhető volt éjszaka, hogy a csillagok is mozogtak. Azonos idő alatt futották be pályájukat mindig két pózna közt, amelyek az iránykövek közti távolságot egyenlő ablakokra osztották. A felvigyázóknál lévő zsinórokra kisebb köveket függesztettek és ingaként használták őket. Ha az inga zsinórja hosszát csökkentjük gyorsul az inga, ha növeljük lassul. Az inga hosszát a próbálkozás során úgy határozták meg, hogy az alatt az időtartam alatt, míg egy csillag két pózna közti útját befutja, pontosan 366 lengést tegyen meg az inga. Uriel megmérte az inga hosszát ekkor. Rámutatott és közölte, ez az a mérték, amellyel mindenkinek dolgoznia kell. Ez az egység, amely mindenhol egyenlő hosszúságú. És megismertem a Hold mozgásának törvéyszerűségeit is, amely követi 28 napos rendszerét. Mindezt Uriel a felvigyázók vezetője mondta, s mutatta meg nekem. Ebből tudhatom, minden napra, évszakra, s azok haladtára vonatkozóan az égitestek mozgását, s ezekből ki tudom számítani az időt. Miután megismertem az égitestek mozgásának törvényeit, meg kellett tanulnom, hogyan készíthetem el a mozgások méréséhez szükséges szerszámot, Uriel házát. Ehhez hét feladatot kellett sorban lejegyeznem, s követnem. Ki kell választanom azt a napot, amikor az éj szaka és a nappal megegyező ideig uralkodik. Ebben segít, amikor a felállított kőszál reggeli és esti árnyéka pontosan egy vonalba esik, s méretük is azonos. E figyelőhely körül ki kell jelölnünk egy kört és azon iránykövet elhelyeznünk, merre kelt fel és merre nyugodott le a Nap. Ha jó napon kezdjük el a feladat teljesítését, e pontok a megfigyelőponton keresztül egy egyenesbe esnek. 30 napfelkeltét követően újabb irányköveket kell elhelyeznünk a Nap felkelési és lenyugvási pontjain. A két iránykő közötti távolságot 12 egyenlő részre kell osztanunk az ablakok számára. Újabb 30 napfelkeltét követően ismét irányköveket helyezünk a felkelés és lenyugvás irányába, s ezt a kaput 8 egyenlő részre osszuk fel. Az újabb harminc napfelkelte után lerakott iránykövek által létrehozott kaput már csak négy egyenlő részre kell osztanunk. Ezután meg kell várnunk a hanyatlás évszakának azt a napját, amikor a nappal és az éj szaka egyenlő idejű. Majd a folyamatot meg kell ismételni. Így háromnegyed év alatt elkészül Uriel háza, amelyben az égitestek mozgása, s ez alapján az idő pontosan mérhető. Mindezt lehetőleg valamilyen sík területen, vagy emelkedésen kijelölt helyen kell elvégezni, ügyelve arra, hogy a látóhatár minden irányban jól látható legyen. Kalandom során láttam, hogy a csillagok az égből kiléptek és megszámláltam a kapukat, amelyeken át kiléptek és mindegyiket feljegyeztem neve, száma, helyzete és kapcsolata szerint és ideje, hónapja szerint úgy, ahogy Uriel az angyal felvigyázó, aki velem volt, elmondta. Ő mindent megmutatott, s én mindent feljegyeztem, a neveket, a törvényeket, s a csillagtalálkozásokat. És akkor megkérdeztem Urielt, a felvigyázók vezetőjét. Mond Uram, miért kellett mindezt megismernem és lejegyeznem? És válaszolt nekem Uriel: Nézd a csillagokat, a Napot, a Holdat, az évszakokat az állatokat, a növényeket! A törvényt minden létező megtartja és megváltozhatatlan rendben élnek. Ti pedig nem tartottátok be az Úr parancsolatát, hanem áthágtátok azt. Mindjárt az idők elején voltak tererntmények, amelyek ezt a nekik ajándékozott isteni szabadságot nem a törvényes mérték betöltésére, hanem annak megszegésére használták fel. Az Úr ezért megbüntet bennünket. S ekkor rámutatott a hét korábban is látott óriás csillagra, amely hét csillag egymáshoz kötözve a semmi fölött lebegett. Arra a kérdésre, hogy ez mit jelent, a vezető felvigyázó azt mondta : ez a hét csillag törvényszabta pályáját elhagyta és önálló útra tért. Amikor a Felvigyázók az eget elhagyták és az emberek leányaival meg nem engedett viszonyba léptek, a törvényt szintén áthágták. A földi lét általuk is teljes egészében törvénytelenné lett. Amikor az asszonyok a tiltott tudással elkezdték arcukat festeni és elkezdték magukat prémekkel és tollakkal felékesíteni és "gonoszságaikat az emberek ellen elkövetni," s amikor az emberek az áruló felvigyázók tudásának segítségével a föld mélyét, a hegyeket, az erdőket, a tenger, az állat és a növényvilágot elkezdték kirabolni, a törvényt szintén áthágták. Az emberiség törvényen kívüli állapotba került; mert mint az a bizonyos hét csillag, szabadságát meg nem engedett módon használta fel, és a mértéket áthágta. Mert nem az egyes emberek léte, hanem egyetemesen az egész emberi lét volt az, ami megromlott. Az igazak azonban ebben a romlásban mélységesen szenvednek és a vétkeket minden módon enyhíteni akarják. Azért kell ezen ismereteket elsajátítani, mert a büntetést megértők és elfogadók nem fognak. vétkezni többé sem hanyagságból, sem szenvedélyből. Soha nem fognak vétkezni többet és nem szenvednek el bűntetést és nem fogják megtapasztalni a harag ítéletét. Ők lesznek a túlélők. Azok az emberek, akik csak hanyagságból, vagy szenvedélyből vétkeznek, vagyis bűneiket csak gyarlóságból követik el, nem pedig "megromlott szívvel élnek” azok nem fogják megtapasztalni a harag ítéletét. Ezek az emberek, akik a törvény alá magukat még életükben visszahelyezik, akik minden erejükkel azon vannak, hogy a mértéket megismerjék és betöltsék, akik a törvénytelen létet önmagukban ismét törvényesítik, azok az ítéletet elkerülik. Azok az emberek azonban, akik életükben, a földi élet törvénytelenségében gondtalanul élnek, akiknek ez a megrontott lét fel se tűnik, nyugodt lelkiismerettel vétkeznek, halmoznak bűnt bűnre, erőszakosak , hiúk, kapzsik, buják, becsvágyók, hazudnak, kérkednek, kevélyek, irigyek, mohók , hataloméhesek, azok ítélet alá kerülnek. Mert az ember szabad és a törvény ugyan megszeghető, de jaj annak, aki szabadságával visszaél és a törvényt megszegi. Ti pedig térjetek haza, a most megismert tudástokkal, amelyet adjatok át minél több arra érdemes embernek, főleg fiataloknak, hogy miután lesújt az Úr ítélete, minél többen maradjanak, akik emlékeznek a mérték tanítására. Ezeket mondta Uriel, a felvigyázók vezetője. Én pedig mikor hazajutottam és túléltem az Úr ítéletét, a mérést és a mértéket ismerve és alkalmazva éltem tovább életemet.
|
|