Az ég gyöngyeit gyűjtik növények,

szürkék a fények, csak cseppeken

csillan levelek végén a könny,

teljes a közöny, behúzódó emberek,

üresen maradt terek, hol kismadár

száll az ágra, felpillant, illeget

napsugárra várva, sárgállik a tiszavirág,

duzzad a babarózsa formás gubója,

jól lakottan érkezik kéményre a gólya.

Esik. Hol jobban, hol csendesen

csörgedez az ereszen az ér, elér a

tócsa már a másikig, ki belelép sikít,

furcsán néz, majd megadón legyint,

ez jutott nekünk hétvégére megint.

Zöldell a fasor az Andrássy úton, rügyek

bomlanak, s van kik botlanak a vízparton

sután, mert árvíz van, nemcsak a Tiszán.