Rég várt társam, ne hagyd abba, ily gyorsan, s tova?

Oly magányos vagyok itt e síkon, a sors oly mostoha!

De köszönöm ezt a szilánkot, a szókat, a morzsát mi jut,

Lesz még tán jobb idő is, s előveszik az átkozott stílust.