Eljött az évforduló,
el is múlt, túlvagyunk
rajt, mint diák az első
napon, s bár én kalapom
levéve nagyok oszlopát
állítám, egyik gyorsan
ledőlt, megviselte idő.
Kétségtelen, változott
világunk, de ha ezen
rágunk, jó abból mi sül ki?
Helyünket keresni,
feladatot találni mindig
lehet, ez nemcsak rádiós
bemenet, van más munkás,
fárasztó ügyünk, csak észnél
legyünk, s ne hirtelen jött
kapkodás hozza döntésünk
viharát. Marad barát, ki nem
érti mi történt, hol a régi
Csingi, kivel színjátékot
lehet írni, akár folytatásosat.
Okkal mutat körbe? S képmását
cseréli, írásától fosztja meg
vétlen olvasóját, s a honlap
veszti régi moderátorát?
Lehet, benne van ebben
a soknevű, de szád nemcsak
tőle keserű. Igaz Júliám?
Szerelmes asszonyom, más
is van nyomasztó válladon?
Rázd meg magad, szüless újjá
köztünk, mint főnixmadár,
Mindenki tapsol, a full visszavár!