Köszönöm Neked ezt a Kosztolányit,
Tudom, ma egy embert nem vers irányít,
de mégis, az érzés, mit olvasása kelt,
szétszórt, zilált közérzetemnek megfelelt.
Igaz nem ősz, hanem télutó pelyhei libegnek,
s újabb esők fellegit hozzák ők fülemnek,
de várom már a gólyát, naponta egyre jobban,
a napmeleg sugárát, amitől rügy robban,
s szökken szárba sok növény, levél, virág,
s nyesést követően vázába kerül sok ág.
Igen, várom az új évszakot, mely elsöpör bút,
bánatot, kikeletet hoz, fényt, tán emberséget is,
mely néha úgy hiányzik, nemcsak télen, nyáron is.