:
Időtlen ólmos szürkeség,
elkomorult a tiszta, kék ég,
s ha most magamba nézek,
borzolt kedélyem se más,
mellbevágó egy újabb kizárás.
S tőlem meg sem kérdik,
csak sértik a jogom,
csoda hát, hogy begombolkozom?
Úgyis jön a tél, s aki didereg,
biztos nem objektíven ítél.
De félre bú, eltölthet teljes öröm,
végül is ellenfeleimnek köszönöm,
hogy eltakarítják magukat utamból,
így visszavehetek az indulatból,
kezem sem ráng-remeg többé,
mert az akadály önként vált köddé,
nyugodtabb jövőt építhetek,
s kezdődnek új, s újabb fejezetek.
Bíborban köszöntött a hajnal, s a
fénnyel feledtem dermesztő hideget.
Éreztem, kik most körém gyűlnek:
Köztük nem lesz, ki ócskán hiteget.
Új csapat, új szellem, megváltozik
a világ, életre kel az iskola, mit
eddig belső, titkos féreg foga rág.
S ahogy az úton köszöntött a kikelet,
tudtam, ők nem hiába becsülik nevemet.
(112 szó a szövegben) (869 olvasás)
