:
Újra fociztam, nem tartott soká.
Hallottam szakad valami ott lent.
Azt hittem cipőm, de Achillesem
volt, mely nem bírta terhelést tovább.
Mexikói út ortopéd sebészetén
epidurális érzéstelenítéssel
rémítenek, így hát továbbléptem
a Sportkórházba, persze feketén.
Hat lyuk csak, perkután technológia,
Az egyetlen hely, hol így műtik ma
nálunk a lábat, ígaz az ember várhat
néhány napot, ha bírja a boka...
Aztán rajta, hasra az asztalra fel,
zene nem zavar, doktor felelget,
én meg bólogatok már félálomban
s műtőslegény karjában alszom el.
Lábam, mint ólom, erre ébredek
Infúziót látok, cseppenként pereg
kezem fejében csőcsonk működik
hanyatlok, újra elönt a szürkület.
Még néhány nap jó pajtások között
Majd el házból, mankóval lépcsőkön át
Mert Isten nem teremtett liftet ideát.
Izzadságban fürdök, ki a túlöltözött?
Csak nyolc hét fekvés, ez ám a vidám,
Járókeret a toaletthez és nincs egyedüli
fogmosás, telefon messze csönghet, s
Kínos mosolyba torzul szőrösödő pofám.
(120 szó a szövegben) (873 olvasás)
