Őszintétlen vallomásod
Megfogott barátném.
Szárazat kattanó tények
Során számolsz el
Magaddal mostohán.
Régi sebek patyolat
lelkeden, legfeljebb
ez fáj jóvátehetetlen.
De ha újra elkaparod:
más lesz mint "emésztetlen?"
Átlépett határok – hol,
Mikor történt mindez?
Hisz csupaszív lényed
Mindenkinek - kit csak
ismerek - ad, kedvez.
Reménytelen látomások:
Nem írsz Te új jövőt!
Csak sopánkodsz,
Miközben havak óta
Itt ütöd el az időd!
Értelmes feladat híján
Nem is csodálkozom.
Jobbra való vagy Éva,
Mintsem, hogy ott ülj
Mások közt a harmadikon.
Gondold ezt végig,
S találd meg új utad,
Hisz minden ember,
amíg él keres-kutat,
s végül tán rálel.
Kívánom így legyen,
S dobd a múltat hátra,
Nincs szükség sokra
Csak a jövőre szólót
Válaszd ki bátran!
