Augusztus 17-én felhívtam Icát,
hogy tisztelettel köszöntém Ilonát
kívánva boldog névnapját nékije,
megnézve: "bekötve jól van-e réklije".

De a kérdés mi tőle elhangzott hirtelen
lefagyasztott, szinte megdermedt szellemem:
"Mi kellene?" - kérdezte tőlem prózain,
s hirtelen lenyeltem kitalált bókjaim.

Aláírni papírt dadogtam oly sután,
tagadva hívásom célját így, bután.
S leltárt is emleget ajkam csendesen,
miközben befelé sírtam keservesen.

Megváltozottnak tűnik sajnos e kapcsolat,
Eltűnt a jó világ egy év, egy perc alatt.
Nem csak "munka-ügyben" hívhatlak fel Icám,
tán lehetne más is a témánk "tubicám".

Sajnálom nagyon, hogy múltunk így esett,
S ügyem a gödörbe jó mélyen beesett.
Remélem egyszer még sikerül kimásznom,
Addig is nagy, boldog NÉVNAPOD kívánom.