Békésből, a hírhedt Viharsarokból 110 kilométert
Autózva, feleségével együtt érkezett, csak azért szinte,
hogy végre vélem a mai napon barátként foghasson kezet.
Lelkifurdalást érzek, hisz könnyedre vettem volna a figurát,
Miközben ők pénzt-időt nem bánva rám áldozták a délutánt.

Elnézem - Vékony, sok nélkülözést megélt ember,
Fáradt, inas kezén munkában szerzett sebek.
Szilárd ereje elveiben, akaratában rejlik,
S nem érdekes, hogy ha valaha is vétkezett.

De e vélt vétek is – mint kiderül – csak félreértés nyoma,
Ki rásütötte: előítéleteinek, s tudatlanságának áldozata.
Hány gép működhet Dombegyházán? Egy kézen megszámolom.
S a közösségi ház IP címe sem változtatható – gondolom.

Elnézem őt, csüggök szaván: egyszerű, tiszta, alföldi jelek,
Érzem, hogy múltját visszhangozza verseiben a keserű veret.
Egy dolgozó értelmiségi, hatalmon kívül, a dolgát teszi.
S a kőrzet népe – épp ember volta miatt – igencsak szereti.

Aláírást gyűjtöttek egykor, hogy hősünk maradhasson ott
Bár sokan nem tennék zsebre, mit a polgármestertől kapott.
S ő állta, nemcsak szavát, de azt is, mit az élet jussul adott,
S cserébe a helybéli néptől munkát és szeretetet kapott.

Emelem kalapom Lajos, egy tisztes, becsült életút előtt.
Kezed nyomán szép állatok használják a mezőt, legelőt.
Nem ér fel hozzád jó néhány bírálód igaztalan szava.
Ne is törődj velük, írd ki magadból, mit hoz az élet sora!

Jusson nekünk is az igaz szóból, egyszerűn, keresetlenül
S értsük is - ha megadatik - mit üzensz okosan, bűntelenül.
Ne törődj soha irigyeiddel, csak ki kér tőled alázatosan.
Emeld fel őket a porból tetteiddel, példáddal gondosan!