Bodó Csiba Gizella:

Imeni fiai közül való én,
Dicsőítelek  Fény 

Örök, Végtelen Élet
Dicsőség Néked! 

Az Ég madarai fakadnak dalra,
Szólnak üzenetet, amint érkezésed várják.
Víz színén kígyók bújnak sietve,
Sötét árnyékok felé, ahogy melengetni  kezded
A sás-fészkekben búvó tojásokat,
Ők fényedre megkopogtatják, s feltörik
Páncél héjukat, lágy pici testük
Sugaraiddal keresik az utat, vizek,
Szárazföldek, vagy végtelen ég felé.
Melengeted a Nílus vízét, párája feléd száll,
S Te visszaküldöd áldásoddal eső-vesszőként,
Táplálva jótékony áradást, segítve bőséges aratást,
Hogy éhet ne ismerjenek teremtményeid.
Adod hátukra gyapjas  meleged,
adod keleti-kelme selymét ragyogó fényedet,
Indítod munkára a scarabeust,
a földet művelőt, a halász-falut ébreszted jókor reggel,
Óriás korongod Ápisz-Bika szarvai között hozod,
Emelkedve a világ fölé Hóruszként,
Sólyom-képében  ragyogsz,
Sugárzik minden templomod,
Neked áldoznak a papok,  korai órán
Ahogy a horizontot felragyogtatod,
Földművesek hátát olajosan barnítod,
S feltárul ezer titok, ahogy éltető fényeddel
Előhozod a kikelő magot, táplálva általa
Népedet, Szegényt és gazdagot.
Vízi-utadon Te nyitod  lótusz virágát,
Te irányítod a bárkát halban bő vizek felé,
Tereled az állatot, folyó menti dús legelőkre,
Te tudod előre, hogy majd elhagyod este őket,
Akkor az alvilág teremtményei előjönnek,
uralkodni az éjszakában.
S amikor újra megjelensz, ők mind elmenekülnek
A hajnali homályban, rettegve tűz-korongod erejét,
A földet betöltő energiád nem bírják kiállni,
S eltűnnek mint sivatag homokjának
Páncél-nélküli, áttetsző  állat-százai.

Ehnaton himnusza Hozzád zengett,
Dicsőséged énekelte, mint Nofretitivel a szerelmet.
A szerelmet is Te nemzetted,
Hirdették papok, fáraó-királyok,
Papiruszhoz írnokok puha ecsetjét hozó tevehajcsárok,
Kik mind a Te fényedben éltek,
Neked köszönték a létet,
Világ Ura;  Ré –Amon-vagy Aton
Te Keleten feltámadott,
Átsétáló Déli- oszlopcsarnokon,
lenyugvó távoli Nyugaton
Te Kezdetektől való, legmagasabb Fény-Hatalom.

 Alabástrom – obeliszkre rovom,
Dicsőséged, nemzedékek láthassák mindenkoron.

§ 

Zengte a dicsőítést  Imeni fia
Ahet-Atonban  azaz Aton-Fényhegyén
(félúton Memhisz és Théba között)
a 3362. esztendőben

(Bodó Csiba Gizella)