Titkokat hántó
Földjére léptem izgatottan,
Csillogott repce-szín homokja,
Arany maszk feküdt alatta,
A zafír szem az új kort kutatta.
Drága rétegét lehántottam
S a mélységes mély kamrában,
Kemény, bazalt szarkofágban
Örök arcára találtam.
Arany lemezét félretoltam,
Elsuhant felettem lélek-szárnya,
Megérintettem, szememre borult
Felfedetlen idők homálya.
Mint föld gyűrődések, újabb szarkofág
Új réteg titokba zárva,
Mellette minden kedves tárgya
Kísérte el az alvilágba.
Gyolcsokon túl, némaságban
Mindent túlélt a múmiája,
körök ragyogtak, s a kupolában
felizzott „Az élet virága”!
A test a Napot elkísérte,
S az éji útért cserébe,
Napkeltekor feltámadott,
Hogy fényként járuljon eléje.
Hány rétegen hántjuk titkodat,
Tárunk fel festett sírokat,
S Te ott lebegsz örök szellem,
Százezer éves kegyelemben.
Bp. 2010.
|
|