Ugyan hagyd! Mit számít,
Hogy fázik a lábam?
Amikor a Tied földet nem ért,
Elsötétült és zengeni kezdett az ég!

Ugyan hagyd! Mit számít,
Hogy szomjas vagyok?
Amikor a Te szád kiszáradt
Ecetes spongyát nyújtottak a zsoldosok.

Ugyan hagyd! Mit számít,
Hogy néha félek?
Amikor a kertben imádkoztál
Vérben csöppent le verítéked!

Ugyan hagyd! Mit számít,
Hogy hajnalonként veszettül ver szívem?
Amikor kakasszóra a Kőszikla is
Háromszor tagadott meg! Igen!

De ne hagyd, hogy napjaim
Taposó malom forgásában éljem,
Ha nem érzem át a kínt, a véget
Életem hiába volt! Egyet hagyj,
Ez számít: a Reményem!

Bp. 2013. november 28.