A nagymamám mikor fiatal volt,

minden férfi neki hódolt.

Kék szemében fény ragyogott,

szőke fürtje vállán omlott.

Dereka karcsú mint a nád,

a bálba gardedámmal járt.

Ruháját ő varrta magának,

télen mezitláb jártak.

Egyszer nagyi csapdába esett,

egy gazdag grófba bele szeretett.

Jóképű volt,magas,sudár,

ettől kezdve nagymamámhoz járt.

Hamarosan arra fény derült,

a gróf úrfi nincsen egyedül.

Volt kastélya és pénze-

és egy kedves felesége.

Dolgozni sohasem szeretett,

elherdálta a pénzeket.

Kártyázott és ivott,

szemvedélyének hódolt.

Tőle bizony szegény mama

 nem kapott egy fillért, soha.

Felesége sem szült neki gyereket,

levest is a nagyi adott- meleget

Múlt az idő, a szerelem  még tartott.

A mami öt gyerekkel lett tőle áldott.

Egyik volt az én anyám, kitől

tudom családfám.

Gróf ide, gróf-oda,- elfogyott a vagyona.

Hektár földek vesztek el,s egy kastély,mit

 éjszaka nagyapám kártyán vert el.

Szál gatyában, semmi nélkül,

ment mamámhoz,s elvette feleségül.

Öt gyerekét a nevére vette,kik halála után

jöttek rá e tettre.

A fiatalság régen elmúlt.

Nagyi szeme elhomályult.

Többet sírt mint nevetett,tartották őt  a gyerekek.

Nyomorban élt ezután, nem sokat keresett

a gyárban tizennégy évesen az anyám.

Nagyi egyedül maradt, a szerelem rég elszaladt.

A falu egykor legszebb lánya,

egyedül élt magányába.

Soha nem lett gazdag grófnő,

csak egy hívő és esendő.

Aztán elment ő-is szépen.

Ott voltam a temetésen.

Körül veszik az angyalok.

Megkapja most mindazt,

mi a földön néki nem adatott.