Búcsúzik az ősz,

vele együtt búcsúzom tőled, kedvesem.

Mély álomba zuhanok,

hol a lelkem megpihen.

Fáradt vagyok a szavakhoz,

nem magyarázkodom neked

fogadd el: mi elmúlt,

újra éleszteni nem lehet

Talán holnap!

Más karjában talál a hajnali pirkadat.

A felismerés benned:

hogy nem én melegítem

testedet a meleg paplan alatt,

már nem ragyogom be

végtelen utadat.

Talán akkor még barátok lehetünk.

De semmi más.

Bele kell nyugodnod végre:

egymáshoz nincs közünk.

Nem lesz folytatás.