Hajnali hatkor izzik a Kelet

Vörösen tűz a Nap, a reggel még hideg

apó növényeken a zuzmara fehér

lassan felszárad, s eljön a dél.

Vakító sugarak ontják a meleget

ebben az időben napozni nem lehet

suhan az idő, jön a délután

a Nap Nyugat felé halad, útján.

Reggel felkelt, reményekkel teli

az emberek kedvét fényre deríteni.

Langyul a meleg, szürkül a táj

kicsit ez olyan:mint élet és halál.

Eljön az este, megy le a Nap

sugarai vörös fényben izzanak

adná a meleget éjszaka is szegény

de fordul a Föld a tengelye mentén

Hideg az éjszaka, besötétedik.

Csillagoknak fénye halványan világít.

Azt hinné az ember, hogy alszik a Nap

mert éjszaka az emberek is alszanak.

De tudjuk, hogy-e fénygömb nem pihenni megy.

Indul egy uj nap egy másik föld felett.

Mint egy jó anya, sohasem phen

fennragyog mindíg a megszokott helyen

Ő az,kit mindenhol áldhatunk

hisz nélküle mi emberek,élni nemtudunk.

Megosztja melegét a népesség felett

nem ítélkezik, ő mindenkit szeret.