Hatalmas hópihék hullnak az égből alá

a szántót s a földeket hó takará

Tegnap még gyászruhában nyújtózott-e táj

mindazt ami földi, belepte a sár

Látom, elöttem a föld átöltözik

hófehér pelyhek, köntösét szövik

Szikrázó brilliáns mind amerre nézek

menyasszonyként sugárzanak a rétek

Tudja a föld, aki új ruhát kapott

tudja minden:élő és halott

e díszes pompa csupán átmenet.

Önfeláldozóak a hópelyhek.

Jön majd egy hatalmas zivatar

elmossa a szikrát, áztatja a talajt

összemossa a feketét, a fehéret

hó és sár akkor egyé lesz.