:
Azon a hajnalon
Szemedben láttam meg a csillagot,
amely tündöklőn estelente rám ragyog.
Mosolyodban kelt életre a napsugár,
simogatására nyílik bennem száz virág.
Hangod a szellő gyengéd susogása,
vagy lágy tavaszi zene a lelkem hárfáján.
Érintésed perzsel, borzongat és simogat,
nem kell szó, hogy mit mesél a mozdulat.
Csak egy percet adj nekem csókolhassam,
csillogó szemmel feléd hajolva ajkadat.
Szomjam oltsam, újra meg újra abban,
mint a riadt őz az erdő mélyén a patakban.
2008.08.
(75 szó a szövegben) (915 olvasás)