Hófedte csúcsokon csillogva jár
a szikrázóan ragyogó napsugár,
szivünkbe a szeretet költözött.
A megváltó megszületett.

Maradéktalanul nem lehetek boldog,
hisz vannak szürke hétköznapok,
ütnek a szavak s felserken tőle a bőr
úgy érzem, mintha rám csapna az ostor.


Ezen az éjjelen azt kérem az élettől,
a szeretet mindig itt legyen köztünk
a szó simogasson, ne marjon belém,
legyen boldog végre az életem.