Utamon

Rögös út amin járok,
tétova léptemmel bizonytalanná válok,
keresem magam a zúgó szélben
lábam éles kövektől felsértve,
ág szaggatta saruval,
vállamon a szomorúság batyuval.

Lehetett volna szebb is az út,
virágos, sima ,
talán, mint futóhomok
elhagyni mégsem merem
jártat feláldozni semmiképp
a járatlan bizonytalanért.

Göröngyös úton vonszolom életem
ki tudja ez merre, hova vezet
s vége mikor, és milyen leszen,
és ha mégis egyszer megszakad
milyen lesz az a nap ? - sajnos
csak a sors lapján van megírva.

Lesz-e napsugaras derűs
nyár teli illatos virággal,
szívem dalol-e együtt
az ég tetején éneklő pacsirtával,
vagy futok-e versenyt
a réten szálló pillangók hadával,

Fűzök-e majd virágot hajamba
illatos tarka koszorúba,
leszek-e még boldog ?
mondd, hogy higgyek benne,
akarom, a végén Te ölelj
veled legyek nyertes…

2009.03.08.