Hallgatsz és én hallgatok, csend s benne mély nyomok. Érzések és vágyak váltva, remény, hogy rád találjak. Félelmeinkkel átszőtt képzelet, - kérdés-mit lehet? Engedni a vágynak? - pedig holnap nagyon fájhat. Sokszor elsuttogott fájdalom, mégis hagyom. Sodródok az árral, ma még szép a képzelet, a jövőt nem kérdezem. Csak itt veled, mert ez így lesz jó,- nekem és neked.
