Szergelynek (re. vers)

Tisztelt Uram olvasván levelét
elfogott a keserű nevetés,
hiszen Ön kertről és harcról ír
arcom a hitetlenkedéstől csupa pír.
Szakajtott Ön virágot más kertjéből
vitézlő futásból pedig az első.
Szegény gebélye nem is bírta szusszal
levegőért kapkodott tág orlukkal.
Szánja meg őt s ne hajszolja tovább,
hiszen nem várhat tőle csodát,
megérett már, hogy virsli legyen belőle
vegye le nyergét mielőtt eldőlne.
Komornám pironkodva adta ide levelét,
s közben elmotyogta szégyenét.
Hogyan is tette neki a szépet,
s szavakkal tőle olyat kért,
mit meg is adott,
és egy levél lett a jutalom ezért.
T.Uram, így hát arra kérem
kertünk reteszét ne rázza
ott önnek nem terem már virága.


Békéscsaba. 2013.02.23.