Hold fénye

Hold fénye



Lassan elillan, elfut mellettem az élet.
Miért is hittem a tündérmesékben?
Arcomra éjszakánként hold fénye hullt,
még mindig kísért a kitörölhetetlen múlt.
Az ébredés oly keserű volt azon a hajnalon,
hisz addig áltattam magam, hogy jobb lesz,
majd meglátod biztattam magam, - jobb !
A tova tűnő idő még bizonytalanabbá vált,
Te voltál a minden, mint madárnak a szabadság,
pedig csak élni akartam, jövőbe szaladni veled,
nem elmúlni, mint egy álom ébredésre hangtalan.


Bkéscsaba 2014.