Leplezetlen makáma
Leplezetlen makáma
Rándult a valóság - elkerül a vígság - oly rongyos már a széle,
s egy ideje lator ajkak isszák a bort. Rút a szónak szeszélye,
mit nemtelen zengnek idegen fellegek. Itt áll a Karácsonyfánk
- girlandját más írja -, s a makáma súgja, míg a beszélő csak vár...
Ám a lepel balga, nem rebben önmaga - náná, hisz nem marha az -
majd megisszuk vérünk, mint eleddig tettük, és röhög rajtunk amaz.
Szarban vagyunk emberek!
Hatalmas a trutymó,
s kezdhetjük félni az új trianont.
Zagyvaróna, 2014. december
|
|