Felsírni, jaj, de kéne újra!
Hátha jobbak leszünk, és végre
szeretni fognak bennünket is,
és kerül majd hús is ebédre.

Ha akkor már megértjük egymást,
hát megéri meghalni megint.
Lehet majd élni, mint szeretnénk,
és lehetnek újra elveink.

Lesz szerelem is, őszinte, szép,
s majd anyjához hajlik az árva.
S együtt emlékezünk, mint akik
szerettek:
Ő ránk, s mi Attilára.