:
Szívemen égi rendek menetelnek,
hogy Mennyért az írott ritmusra verjen.
S zord kor magyaráz, készülnek a tervek,
hogy fajtánk e színben, mint szerepeljen.
Engem mellkasom szava rak az útra,
fogam közt füttyszó a szerelmes tavasz.
Látok a világba, s azon is túlra.
Aki senkire, énrám csak az szavaz.
S apáink kérges keze boldogan int,
anyáink szíve jajongva nem szakad.
És lesznek feledve mind a bűneink...
Ó Uram, hadd legyek tőled is szabad!
Kikapart földemen tarthassam magam
ostoba állatként, s úrként egyaránt.
S ha tőled valónak hiszem el szavam,
légy, kinek látszanál, s kérlek azt ne bánd.
Hogy a szellem falat kenyér, tudod te jól.
S nézd, vagyok én magam számára börtön...
Ne az legyen fontos ki szól ha szól,
s magam semmiért ne kelljen megölnöm.
(105 szó a szövegben) (1107 olvasás)