Ajánlom dionysiának, ki köntöst ihletett kusza gondolataim halmazára!

Szőke nő, egyszerűen csak szőke (festett),
Elhunyt: 30 évesen.

Kalapálásra riad fel. Egy szög csapódik be a feje mellett néhány centire. Mi ez a fülsiketítő zaj? Naa, mi van már?! Máris zárnak? Még nem telt le a tíz percem! S fújj! Mi ez a dögszag? Hát ezért fizettem maguknak egy kisebb fajta vagyont? Jaj nee, a bőröm! Hogy nézek ki? Én aranybarnát akartam! Teljesen megaszalódtam! Jújj! Még az ajkam is felrepedt! Ezért beperelem! Tudja meg, a férjem ügyvéd! Jó-jó, ne dörömböljön már! Magamtól is kijövök! Egy percet sem maradok itt tovább, még a sminkem is tönkre megy! Hé, engedjen már ki! Van ott még valaki? Jaj, a francba! A körmöm is beszakadt, pedig most voltam manikűrösnél! Nyissa már ki, teljesen leizzadtam! S még a parfümömet is otthon hagytam! Hát hogy menjek így emberek közé! Hé, hallja valaki! Én csak tíz percet akartam!

 
Vidéki parasztember, ki korán kel, hogy földet művelhessen,
Elhunyt: 76 évesen.

A feje fölött valami tompa puffanásra ébred. Hö, hát mi vót ez? Nem hallottam még kakasszót virradatkor! Sötét még az éjszaka, úgyan látom. De hö, mi vót ez már megint? Mintha fődet hánynának valahó! Megnézem hát, ki kől a sötéttel. De mi ez itt a fejem fölött, e? Hát én bizony nem evvel takaróztam! Vagy mégis? Hö, asszony! Mivel takartál be, mondd! Valaki fődet hány a portámon, azt hadd pirítok oda neki! De nem tudom kitakarni magamat. Hallod-e? Segítsél már! Lehet, hogy ki se gyomlál? Azt oda a munka, csak túrás vót az egész! S a rovarok, aztat is irtani kőne! Ide érzem a szagukat már! Bűzlenek, mint a csuda. Hö, asszony! Hallod-e?

 
Rendőr, a nyomozók legnyomozóbbika,
Elhunyt: 40 évesen.

Cipzár zajára ébred, hűvös helyen. Na végre, már megint a boncasztalnál! Nézzük csak! Lőtt sebnek tűnik. Pont a hasa közepén! Hú, ez lehet vagy 38-as kaliberű, ha nem 45-ös! Szépen összetrancsírozta a fickót! Hátulról érhette a lövés. Valószínűleg menekült, ami nem is csoda, egy ekkora mordály elől én is tepernék! Nézzük a ruháját! Mármint azt, ami megmaradt belőle. Ez valami egyenruha lehet. Lehet, hogy valami bandával van dolgunk! Talán egy leszámolás áldozata! Találtam valamit! Mi ez? Valami kitűzőszerűség. Most már biztos, hogy egy bandaháborúval állunk szemben! S ezek alapján, ami ezzel a fickóval történt, biztosan veszélyesek! Ki tudja, hogy hányan lehetnek még! Mérget vennék rá, hogy országszerte toborozzák elvakult seregeiket! Valószínűleg sor kerül majd még megtorlásra! Ezért aztán tartsuk nyitva a szemünket! Hú, de összevérzett ez a szemét!

 
Fanatikus hittérítő asszony,
Elhunyt: 66 évesen.

Vasajtó záródik mögötte. Mi történt? Bezárták a templomot? Tán elaludtam? Nem vagyok már a régi. Hol van a gyertyásom? Nem látok semmit. Na végre, meggyúltak a mécsesek! Hű, jól begyújtotta a plébános estére a házat. De mi ez a szűk helység? Tán csak nem a gyóntatófülkében szundítottam egyet? De mit keresnék én ottan? Mindig hűen szolgáltalak, Uram! Tán csak nem a szomszéd kölyök miatt? Ugyan, Te is beláthatod, úgyis a Pokolra kerül! Nincs benne semmi tisztesség irántam, nem a követőd, Uram! Hű, egyre nagyobb itt a forróság! Mutass nekem kiutat innen, kérlek, Uram! Vagy ezzel akarod próbára tenni rendíthetetlen hűségemet Irántad? Hát tégy belátásod szerint, én akkor is áldani fogom a Neved! Látod, itt fekszem már a Pokol tornácán! Igen! Hát most vesd rám tekintetedet, óh Uram! Nézd, hogy kapnak lángra végtagjaim a Sátán legsötétebb bugyraiban, hová Te küldtél engemet! Nézd hát figyelmesen! Látod, én még most is Hozzád fohászkodom!

 
Sírkőfaragó bácsi, aki koporsóban szokott aludni,
Elhunyt: 57 évesen.

Vésőzajra ébred. Mi ez itt? Ki használja a szerszámaimat? És különben is, ez nem is az én sufnim! Mi ez a kis lyuk? Az ott meg a szomszéd kőfaragó. Ez csak az ő műhelye lehet! És mit bénázik azzal a vésővel! Ne úgy tartsd azt! Azok a betűk meg igencsak görbék lettek így. Tisztelni kéne a halottat, nem csak úgy összevagdosni azt a sírkövet! A hozzátartozók meg, majd legközelebb legalább engem választanak. Úgy kell neked! Még a szakmát sem ismered! Hé, de azok a betűk, mintha ismerősek lennének! Jesszusom! Az én nevem áll rajta! A fenébe már megint a legrosszabb rémálmomat álmodom! Azért fura, sosem volt még ennyire életszerű…

 
Két koldus, egy férfi és egy nő,
Elhunytak: 48 és 50 évesen.

Nagyon szűken ébrednek. Fölülről, mintha taposnák őket. – Mi ez itt Pista? – Biztos má’ megin’ azok a csavargó kölykök piszkálódnak! Na de mindjár’ odamegyek! – Abbahagyták, hagyjad! Különben is ne mozgolódj, most jó meleg van! – Amúgy se tudnék, a nagy segged miatt alig férek! – Persze bele annál szívesebben másznál, mi! Na hagyjál nyugton pihenni! – Nyugodtan! Há’ pihenni is csak miattad nem tudok! Ma is tiszta kosz vagy! A redvás, földes hajad a pofámba lóg! – Te beszélsz! A mocskos kezedről mindenféle bogarak másznak bele a számba! – Akkor meg nyughass má’! Rágjá’, azt tömd meg a hasad!

 
Költő, aki hányszor megálmodta már a halált,
Elhunyt: 28 évesen.

Eleget pihent, hát felébred. Helyszín: faláda mélye, sötét van. Hányszor megálmodtalak már téged! Feledőnek meg dicsőnek, közelítő vak reménynek! Hányszor megálmodtalak már téged… Hideg éjszakákon sötét menedéknek, láncaimtól megváltó színes eleségnek! Hányszor megálmodtalak már téged! Rútul elcsúfult ragyás szeretőnek, ki jobb voltál így is, asszony helyett feleségnek! Hányszor megálmodtalak már téged… De most, ni! Mi ez a rothadó döghússzag, mely orromba felkúszhat? Fel egészen szívem táboráig, mely bús had, hol gyöngy-lelkem haldokolsz, túsz vagy! Ím, hát kérlek, ragadj magaddal! E bűzletes világtól szabadíts meg karddal! Lázban égve várlak, már csak Te nyújthatsz szépet! Hányszor megálmodtalak már téged…

 
Kisfiú, ismeretlen világok nagy felfedezője,
Elhunyt: 6 évesen.

Valami motoszkálásra ébred. Ni! Mi mozog itt a kezemben? Hú, ez valami nyúlós-mászós! Talán giliszta lehet! Furcsa érzés, ahogy ide-oda mozog a tenyeremben. És ez a szag? Kicsit facsarja az orrom! Olyan, mint amikor a mami estére előhagyja a másnapra való húst, hogy hagy olvadjon fel. De ezt a húst már jó régóta előfelejthették! Jaj, na az arcom! Valamik csiklandozzák! Mintha sok-sok apró pálcikaláb masírozna rajta végig… biztos bogarak. Csak a nagy sötétben nem látom őket. S mi ez? Hú, ez aztán nagyon furcsa! Mintha ezek a bogarak a szemem helyén potyognának bele a fejem belsejébe. De… ezt nem értem, hogyan lehetséges ez? Akkor hová tűnt a szemem? Ezt nem tudom, mert most nem látok semmit. S ez a csípős szag miből jöhet? Jól van, most már jobban körbeszimatolok… Hékás, ne már! Mintha belőlem jönne. Hogy lehet ez? Ilyen szaguk csak a halott állatoknak van… Hacsaknem úgy… ha a halott embereknek is ilyen a szaguk! De akkor halottnak kéne lennem! S én gyerek vagyok, nem lehetek halott. A felnőttek mindig azt mondják: még kisgyerek vagyok, nem eshet bajom, csak erősen kapaszkodjak a lépcsőkorlátba. S most mégis… úgy érzem, halott vagyok, mert már nagyon régóta előfelejthettek, csakis azért lehetek ilyen büdös.