Ürességgel vagytok teli,
így álmodjátok a vélt eljövendőt,
a múlton felágaskodva,
ti, a nincsenből teremtők!

A múlton, ahol millió
hideg rémképre jut egy szép,
de az is elenyészik a
semmi térben; néma emlék,

hangtalan kísértő, metsző
boldogságfoszlány - taszít a holnapba;
csalfa remény, csalódást szít,
uszít: mából, a tegnapba.

Berendezkedtek hát szépen
ott, holott az anyag itt van,
és ez az "eszményi", amit
alkottatok, darabokban.

               *

Rendezett világotok nem
más, mint önmagatok leképezése,
sekélyes mélységeitek
tűnő tökéletessége.