hangok
ismeretlen célok felé
rendezetlen sorokban
tülekednek a torokban
majd egyszerre kirobban
mind
sötétből zuhannak a fénybe
megvakult szemmel
szóródnak szerteszét
csak zuhannak
zuhannak a mélybe
majd leesik néhány
mindig így van ez
fémesen koppan az összes
és egyik sem talál
másikat
még a csend is csikorog
a fogak között
hangzavar
millió kis magány
egymás mellett
fényévek sötét zegzugában
mindegyik a másik nyomában
mindegyik egymagában
hangok
egymás keresztútjain
egymástól elszigetelve
majd leesik néhány megint
de mindig így van ez