kéttenyérnyi napsugár a kék falon,
árnyak – a valóság leképezése –,
két tenyér által összegyűrt fájdalom,
ám valóbb így, elvész a hazug része.

láthatóak mind a láthatatlanok
– felfelé áramló meleg levegő –,
mit az emberi szem rejtett, kihagyott,
mert ő csak lefelé néz, lefelé nő.

talpa alatt sejt csak földi dolgokat,
pedig, mit szemének lépte bejárhat,
az föld mind, melynek az álom szót fogad
– lelkének vethetne így puha ágyat.