kezdhetném úgy, ahogy elkezdődtem,
de már nem emlékszem pontosan.
azt mondják, akkor nem sírtam még
feleslegben, csak azóta megváltoztam.
sajnos, muszáj volt megnőni testben,
gondolatban, szerelemben. és így
görgettem magam elé – sosem el, csak
mindig sorsukra várni – vágyaim, és
problémáim. de muszáj lesz a növésben
is előbb-utóbb megállni. talán, ha már
kinőttem, mit ki lehet! és talán, kezd-
hettem is volna úgy, ahogy aztán vége
lesz, mintha tudnám: befejezni gyerek-
játék, csak elkezdeni félelmetes…