:
rejtsük asztalfiókba álmainkat
hisz szennyesünk mellett még bőven van hely
ám a sár tiszta hitünkben megingat
s piszkos papíron a valónak szentel
talán papírból hajtogassunk hajót
messzebbre visz minden földi gyönyörnél
altassuk el az ajkunkra tapadt szót
hisz ő is és te is csupán ölelnél
ki kéne mászni az asztalfiókból
a szennyet magunkról csontig lerágni
meztelen’ üvölteni a hiánytól
térdre rogyni majd erőnkből felállni
nevezzük nevén azt amit csinálunk
s mellette alázattal kell kiálljunk
(61 szó a szövegben) (887 olvasás)