nem kértem belőled
te milliom felé futó matéria
hát kétmarokra fogtam
és úgy csüngtem anyám méhfalán
mint ki sorsától szabadulna
míg szembe nem néz veled
és lesz múló földhözragadt
csörgő rablánccal oldalán

nem kértem belőled
és hittem, így eséllyel indulok
hát vakon járultam eléd
húsomban akaratlanul
lélegzet nélkül tűrtelek
már-már megtagadtalak
mikor tüdőmbe robbantál
létként óhatatlanul

nem kértem belőled
de vágyam sírássá szellemült
szerveimet megrázta a tény
hogy mégis részesed vagyok
majd földedre rogytam
és te óvón átkaroltál
pillám mögé bújtattad önmagad
fényed máig ott ragyog