[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 242
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 242


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: úton (újravágott változat)
Szerző: ovobacsi - Molnár Ákos
(12-01-2008 @ 08:18 pm)

:

 

szemembe lopódzott az élet,
bejárta testem minden zeg-zugát, hogy felfedezzem
kelléktáram: két lábam és két karom.
majd azt is megmutatta, hogyan használhatom őket:
megmosdatott, megszárított,
bejáratta velem az egész szobát,
végül, míg erőre nem kapok,
maga mellé vett inasnak.

kikészítette elém az utat,
és azt mondta: ez már a tiéd –
nem amolyan arannyal kivert cifraság,
inkább csak földútféleség.
elvétve idegen lábnyomok porzottak rajta-
körülöttem,
aztán egyre koptak, ahogy előrevitt,

és én nem is csodálkoztam, mint léptem át
egyikből a másikba, így hagyva ott
magamból mindig egy kicsit.

hideg szeleket fújt arrafelé az élet,
amik beférkőztek a kabátom ujjain,
össze-összerázott, megkorgatta a gyomromat
és vadászni vitt,
csak vadakat nem hozott.

ekkor megmutatta, hogy egy ideig
ellehetek gondolaton is.
faltam a könyveket, amiket elém rakott,
míg félre nem nyeltem egy vastagot.

tollat ragadtam gyógyszerek helyett,
és csak szedtem, és csak adtam,
mígnem legyengülve, tétlen, éhen maradtam.

ő megint összerázott,
munkát adott, mert enni kell,
de mikor látta rajtam, hogy már belém se fér
úgy összementem, és hogy mögöttem
megfakultak a lábnyomok,
akkor kivette kezemből az ásót,
számból a falatot.

aztán utamra sodort
szerelmet,
otthon elhagyást,
sátorban töltött éjszakákat,
ha vadakat nem is, mindig egy vadászt,
Pécset, egyetemet és így tovább,

mígnem erőre kaptam, és úgy hagyott itt,
hogy majd látogassam, és ne féljek, ő sem felejt el visszatérni,
és hogy mától nyugodtan írjam nagybetűvel a nevem,
mert ha mások nyomait fűzve is át,
de én már önmagam vagyok.

aztán emlékszem, még narancsba bújtatta a horizontot,
otthonaikba terelgette a népeket,
és az ablakom alá sétáltatott egy hajléktalant,
aki a százas után csak annyit mondott:
magát az ég küldte nekem.

 





(226 szó a szövegben)    (892 olvasás)   Nyomtatható változat


  

[ Vissza: ovobacsi - Molnár Ákos | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.22 Seconds