Lustul a fény, vele hál majd és elnyúlik a szépség,
készül a kép, amit ábránd szeme hátrahagyott,
zöldre hever nyoszolyájuk selyméből a sötétség,
festegetek feketén majd neked árnyalatot.

Füstbeborult olaján ég, ég még benned a belső,
azt hiszed éktelen ár lenne a Styx-beli pénz?
Hidd el, a csónak elindul mindig, nem vagy az első,
s nem te vagy az, ki az olcsóbb obulust veszi rég...