Váratlan következmények
Váratlan következmények
Sima parti volt, a kocsmai ultisok unottan csapkodták a lapokat egymásra. Az egyikük meg is jegyezte:
- Még a déli hírek is izgalmasabb volt.
- Miért, mi volt ma, fiam? – kérdezett vissza Pistabá, miközben besöpörte a lapokat és az aprópénzt.
- Na, képben vagyok ultisként, figyelek én! – válaszolt a srác. – Hogyaszongya: „migráncsok”, „bürokrácia-csökkentés”, „tiltakoznak az irodalmi egyesületek”, „bezárják a Kulturális Intézetet”, ilyesmi. Csupa érdektelen blabla.
- Mit is mondtál a végén?!– lepődött meg az ultisok doajene. – A Kulturális Intézetről?
- Bezárják.
- Hajaj! – csapott két kézzel az asztalra Pistabá. – Nagy baj van, ebből bandaháború lesz, az fix!
- …???
- Na, hozz egy fröccsöt és felhomályosítom az urakat, hogy milyenek a váratlan következmények!
A fiú pattant, hozta a fröccsöket és várta a történetet.
- Az úgy volt, - kortyolt az öreg, – hogy még államtitkár-koromban kezdett kiapadni Hévíz mellől a róla elnevezett hévíz.
Bólintottak, valami rémlett nekik.
- Namost. – tette le a poharat. – Engem bíztak meg az új termálkút fúrásának koordinálásával.
- Pistabá! – vágott közbe az egyik. – Emlékszik még, hogy miből indultunk ki?
- Te azt hiszed, hogy szenilis vagyok?! – csattant fel a szólított. – Még arra a házibulira is emlékszem, amikor az apád lehettem volna! Na! Inkább önök, uraim! Emlékeznek önök arra, amit az evolúcióról, meg a szúnyoggyérítésről meséltem?
Bólogattak.
Egyre jobban összezavarodva.
- Nos, az ottani vegyészkedés, kísérletezgetés - mintegy melléktermékeként – megalkották mérnökeink a Legkeményebb Sűrűségű Dimágnest!
- Az mi a…?
- Szigorúan titkos! Legyen elég annyi, hogy ebből lett a fúrófej az új, melegvizes-kúthoz Hévízen. A számítások szerint, ha jól bepörög, meg se áll Kínáig!
- És?
- Jól bepörgött.
- És???
- Meg se állt Kínáig. Eltörött a fúrószár.
…
- Na, nemá!
- Kontra!
- Nincs kontra, de fröccs jöhet!
Jutka, a pultoscsaj azonnal ott termett, mert már ő is kíváncsian várta a folytatást: - Tessék! Mondja csak!
- Nos, - kortyolt a mesélő, – talán fúrószart kellett volna mondanom, nem fúrószárt. Igazság szerint – költséghatékonysági okokból – a minisztériumokban elfekvő, nagy mennyiségben fellelhető Lenin mellszobrokból és fejekből öntötték, de az anyag szennyezett volt!
- De mivel szennyeződött?
- Rátérek majd. Hölgyem, uraim, emlékszik még valaki a Mesesajtra?
- Phű, Pistabá… Térjünk már vissza valamelyik eredeti sztorira, egynek legyen már vége! Rémlik még? – kérdezte a szemtelenebbik ultis.
- Na, fiacskám! Másodszor gyanúsítottál meg elmebajjal tíz percen belül! Pedig éppen kétszáz forintot nyertem el tőled egy óra alatt! Akkor ki a hülye?! – emelte fel a hangját az exállamtitkár.
A srác elpirult és bocsánatkérően hebegte: - Elnézést. Többet nem vágok a szavába.
- Na, azért! Szóval: Mesesajt. A rendszerváltás előtt volt egy undorító, nugáttal ízesített, ömlesztett sajt, amit így kereszteltek el a szocialista tejiparban.
- Nekem valami rémlik gyerekkoromból… - mormolta az egyik szaktárs. – Ehetetlen volt.
- Az. – bólintott az öreg. – Ezt mások is felismerték, de tonnaszám gyártották, mert valamelyik nagyfejű elvtárs adta utasításba. Viszont, hogy elkerüljék a botrányt, a minisztériumok titokban felvásárolták a készleteket egy bizonyos kvóta szerint.
- Ezt értem, - mondta Jutka, – de hova tüntették úgy, hogy nem jött rá senki?
- Kislányom! – mosolyodott el a poharát emelve Pistabá. – Neked elnézem a kérdést, pedig látom, hogy ez a mamlasz sem tudja a választ, pedig ultisnak merte nevezni magát! Nos… a Mesesajtot csak egyetlen módon tudták eltüntetni nyom-, és feltűnés nélkül!
- ???
- Lenin-szobrokba öntötték.
(folyt. köv.)
|
|