Kovászos uborka

- Phű, Jutka!
- Szia Jenci! Kissé falfehér vagy, mi a gond?
- Iszonyatos macskajaj. Tegnap felugrott az öcsém, na… arrgh. Ráadásul most porzott el a kocsma elől a főnököd, szörnyű büdöseket pöfögött ez a régi verda! Mit használ ez benzin helyett?! Egyszer úgy megbuktatják a NAV-osok, hogy csak úgy füstöl! Illetve izé, most is füstöl! Jaj, a fejem! Adnál egy kis gyógykonyakot?
- Csak ha fizetsz, Jenci, nincs felírás, már így is lógsz egy ötössel!
- Miért marad olyan sok hónap a pénz végére?! Na, ne izélj már! Csak egy stampót!
- Mondtam, hogy nincs!
- Nincs, mi?! Hát persze! És azzal a tojásfejűvel mi volt, aki egy hónapig itt ingyen piált?
- Az volt a kivétel. – sóhajtott a pultoscsaj. – Az Grubemájer bácsi külön vendége volt.
- Külön vendég, mi? – kérdezett vissza Jenő. –Egész nap csak rajzolgatott, meg ütögette a számológépét, meg ihatott, amennyit akart!
- Mert feltaláló volt, hát azért! – vágta ki a lány. – Egyébként szerelgette az öreg autóját is, és azt mondta Grubemájer, hogy „ahhoz a különleges embertípushoz tartozik, akit inspirál az alkohol”, érted?
- Nem. Egy szót se. Mert most nem tudok inspirálódni. Fizetett egyáltalán valaha is?
- Nos, - húzta fel a szemöldökét Jutka – Valami olyasmi történt.
- Olyasmi?
- Olyasmi. Adott a tulajnak a hónap végén valami papírt, amin sajnos nem láttam, hogy mi volt, de az öreg rendkívül elégedettnek tűnt. De, mint már említettem ez volt a kivétel!
Jenő kétségbeesetten néz a plafonra, majd a hátsó teraszra, ahol megakad a szeme valamin. Lemondóan sóhajt:
- Akkor legalább adjál egy pohárral a kovászos uborka levéből, hátha rendbe rakja a gyomromat…
- Sajnálom, Jenci, uborkát adhatok, de a levét nem. Azt Grubemájer bácsi szigorúan megtiltotta, csak ő használhatja.
- Micsoda?! Ennyi uborkalevet, van ott vagy 20 liter, mégis mire?!
- Fogalmam sincs Jencikém…