Fullextra.hu

Arany-Tóth Katalin:
MÁMOR-DAL

Zöld meredélyen
libben a nyár,
éji tükörben
úszik a táj.

Lenn a sötétben
izzik a lét:
hajnalig érzem
langy melegét.

Csend töredékén
bûvös a szó,
dallamok ívén
szállni, de jó!

Pattog a ritmus,
szomjaz' a száj,
hûs italom: juss
- inni se kár!

Kéz feszül égnek,
láb dübörög,
bor-dal az élet,
s nem könyörög.

Mámor a perc, és
benne lobog
mind, ami máskor
fázni szokott.