:
Arany-Tóth Katalin:
KOBOLD-VILÁG
Langy szellővel súgom utánad:
még lelkemben perzsel a nyár.
Míg szívemhez téved a vállad,
két sóhaj közt mozdul a száj.
Éjünkön csend ül: benne csodák,
mit völgy mélyéből vájtak a fák.
Illatnyi rezzenés:
elvinni oly kevés!
Karokba szakadt szavak
szorítva tanítanak:
vigyáznak álmot,
vigyáznak könnyet
– kobold-világot
vigyázni könnyebb.
Most félénken húzom a vággyal
sorsomnak széles szekerét.
Csillagjárdán lépked a hajnal,
lengetné gyolcs-fonta kezét,
markában kábán billeg az ősz,
és rőt nászunkkal hálva időz.
Irgalmas ébredés:
elhinni oly kevés.
(62 szó a szövegben) (328 olvasás)
