Búcsú(s)zó
Arany-Tóth Katalin:
BÚCSÚ(S)ZÓ
Vacogó szavakat suttog az éj.
Égi jelek mutatják, merre mentél.
Szívedből száműzött halk dobbanást
hordanak messzire az őszi szelek,
avar temeti lépted – életed.
Hullámok ringatnak, és mint hű palást,
óvják a benned élt gondoskodást.
Nyugalommá hallgatott létöröm
melege sugárzik át minden kövön.
Erdőkbe ágyazott békéd a csend.
A könnyek égi szemeidbe néznek,
s míg árnytested meghajol a fénynek,
körötted magaslik fehéren a rend.
Vigaszod szárnyat bont majd idelent.
Fénykaroddal ölelj mindenkit át,
ki téged várva vezekli a hiányt!
Vándorlásod kísérjen hitedben,
utadon örök csillagod vezessen.
|
|