:
Na szóval, úgy döntöttem, hogy nem megyek orvoshoz. A napok óta múlni nem akaró fejfájásom pedig okot adott volna rá, de ebben a vírusveszélyes helyzetben bejutni a körzeti orvoshoz nehezebb, mint a Fehér Házba.
Ezért a nap, mint nap agyamat ostromló reklámok hatására inkább a patikába mentem, megkérdezni gyógyszerészemet.
Felvettem a kötelező maszkot a gázálarc fölé, majd szorosra húzva magamon a vegyvédelmi felszerelés csatjait elindultam.
Kedves arcú hölgy fogadott és mosolyogva kérdezte.
-Mit adhatok?
-Fejfájásra kellene valami gyógyszer – mondtam neki és vártam a kín végét jelentő csodaszert.
-Van ez a fehér, ez jó nagyon. – mondta.
-Mellékhatások tekintetében? - Jutott eszembe a reklámok ajánlása.
-Gyenge hasmenés.
-Arra esetleg tud valamit ajánlani? Kérdeztem meg, mert nem biztos hogy jobb pelenkában grasszálni, mint fejfájással.
-Ezt a pirosat ajánlom, de gyenge szédülés előfordulhat mellékhatásként.
-Szédülésre esetleg valami? Kérdeztem már kissé ijedten.
-Ez a zöld remek rá. – mosolygott.
-Mellékhatás?
-Csak gyenge fejfájás, semmi más.
Ez remek! Semmi más csak fejfájás!
Megvettem hát a fehéret, a pirosat és a zöldet is hálatelt szívvel.
Hazaérve kiraktam a Magyar zászló kétdimenziós képét a bogyókból, majd bevettem mindegyikből egyet.
Másnap reggel fájó fejjel néztem az asztalon a nemzeti színbe öltözött gyógyszereket és hálás voltam a sorsnak, mert nem csináltam össze magam és nem is szédültem.
(192 szó a szövegben) (149 olvasás)
