"Nem kellemes dolog öregnek lenni",- ezzel a gondolattal ült Emma reggel az ágya szélén. Fájtak az izületei. De mégiscsak lábra kell állnia. Beutalót írt neki a doktor úr a laborba, hogy végezzék el nála a cukorterhelést. Emma a faliórára tekintett, gyorsan összekapta magát és elindult. Fájt a háta, a dereka.

20 perc múlva már a rendelőintézetben volt. Hosszú sorok. Emma a közelebbi sor végére állt a laboratóriumi sorszámért. Már majdnem az ablaknál volt, mikor meglátta a felíratot:
"Tisztelt betegeink! Kérjük, először fizessék be a vizitdíjat a másik ablaknál".
"Vizitdíj? Tényleg! Már fizetni kell február 15-től! Hogy felejthettem el?! - morfondírozott Emma. Kiállt a sorból. Meglátott egy ismerőst, a volt kolléganőjét. Szerencsére tudott kérni tőle kölcsön 300 forintot.

Ismét egy hosszú-hosszú sor végére állt. Nagyon fájtak már a lábai. A falnál volt egy szék, leült egy pillanatra, de gyorsan felállt, hogy ki ne maradjon a sorból. Ő is, mint a többi beteg, szorongatta a 300 forintját, hogy befizesse a vizitdíjat és bejusson a laborba. Végre sikerült! Megkapta a számítógép által kiállított nyugtát a befizetett összegről. Azután el kellett mennie a mellékhelyiségbe is. Hiszen vízhajtózik.

Megint sorba állt. A laboratóriumi sorszámért. Mire a kisablakhoz ért, a számot osztó fiatal hölgy megnézte Emma beutalóját és kijelentette:
- Néni, kérem. Ne tessék menni a laborba, ilyenkor már nem végeznek cukorterhelést, már késő van.
- De már a vizitdíjat is befizettem!
- Hát tessék visszakérni, visszaadják!

Emma már nem állt be a sorba, hanem az ablakhoz tolakodott a sorban állók görbe tekintetük kiséretében.
- Nem fogadnak a laborban, -mondta, kérem vissza a vizitdíjat.
- Tessék átmenni a főépületbe, ott visszakapja.

Emma engedelmesen átment, de ott az irodában közölték vele, hogy nem adhatják neki oda a pénzt, mert nekik hiányozni fog ez az összeg. Menjen vissza oda, ahol befizette.

Ez a hercehurca már a türelmes Emmának is sok volt. Visszabotorkált a fájós lábával, sajogó derekával a kisablakhoz, ismét előretolakodott és kiöntötte magából mindazt, ami most összegyűlt benne. Kiabált:
- Azért már hülyét ne csináljanak belőlem 300 forintért!!!
A sorbanálló betegek együttérzően bólogattak.

A fiatal hölgy, aki a vizitdíjat szedte be, mondta:
- Igaza van. Itt van, néni, a 300 forintja. Az én pénzemből. Elromlott a számítógép, de én majd elrendezem a géppel".

Déli harangszóra Emma hazaért. Nem konnyen. Ma nem sikerült bejutnia a laboratóriumba. De a doktor úr mondta, hogy a beutaló egy hónapig érvényes. Ja! A 300 forintos kölcsönt vissza kell adnom Zsuzsinak. El ne felejtsem!