Kölni
Te májusi rózsa?! Nem az vagy? Mit mosolyogsz? Mindjárt odacsapok! Gúnyolódsz? Na ne. Nem engedem. Nem vagyok részeg, érted? Csak azért vagyok közel a padlóhoz, mert elcsúsztam, igen e-e-elcsúsztam, a fene vigye el. Az a hülye macska mindig a lábom elé kerül. Ne bántsam a macskát? Anyukám, az az állat engemet bánt. Nézd csak, hogy össze van marva a kezem, én csak véletlenül léptem a kedves cicád farkára.
Négykézláb a konyhai padozaton!. Jó kis helyzet. Annyi eröm sincs, hogy feltápászkodjak. Előttem egy üres kölnisüveg. A címkéről itélve finom illatú kölnivíz volt benne. Csak volt, mert az ördög tudja miért, kifolyt, és tudjátok, hogy hová? A zsebembe. Onnan a nadrágba, azután az alsóba...
Hétfő van. Húsvét reggelén mint egy rendes negyvenes legényember elindultam Marcsihoz locsolkodni, józan fejjel. Ilyen asszony nincs is még egy e kerek világon. Régóta kinéztem magamnak ezt a nőt, de a Józsi osztálytársam elhalászta réges-régen tőlem és feleségül vette. Hát nem borzasztó? Szegény Józsi, a sors úgy hozta, hogy már egy évvel ezelőtt másvilágra költözött, nyugodjon békében. De a hűséges neje még mindig nem áll velem szóba. Most arra gondoltam, a finom illat megenyhíti kissé a lelkét, elmondhatom tán, hogy mit éreztem mindig iránta. Versikét is mondok neki.
A fránya kocsma! Ünnep van, korán van, de az már nyítva volt. Úgy gondoltam, jókedvet csinálok magamnak egy kis pohárkával, mert a Marcsiéknál csak üdítő meg limonádé, ásványvíz van. Sajnos elszámoltam magamat. Egy után jött a második, azután a harmadik... Még a nadrágom is vízes lett. A kölnitől. Szánalmasan nézhettem ki. Marcsi be sem engedett...
Fekszem a padlón, előttem az üres kölnisüveg. Azon pedig egy szál szép mosolygós rózsa. Hogy mit fog anyám mondani, rossz arra gondolni is.
|
|