Viktor idős szülőknek okozott határtalan örömet, mikor megszületett. A rokonság mint egy csodára járt egy darabig Erdősék házába. A 43 éves asszony 4 kilós kisfiút szült természetes szüléssel! Első hallásra ez nem kis dolog.  A látogatók elhalmozták az újszülöttet sok baba ruhával, csörgőkkel és egyéb játékokkal. Másfél éves koráig Viktorka nem is szenvedett semmiben. Aranyos kisgyerek volt, de később a rokonok már nem  csodálták meg  és  lassan elfelejtkeztek  az egyszerű kis fizetésű szülőkről.  A kis Vikinek már csak örökölt ruhák és játékok jutottak. Anyukája fájós szívvel próbálta elcsalogatni a szép kirakatoktól a gyereket, mert mióta apuka munkanélküli lett, alig telik kosztra és a számlák kifizetésére a takarító női fizetésből. Az óvodában is, meg később az iskolában is a fiúk sok mindennel tudtak dicsekedni,  "én ezt kaptam, nekem azt is megvették".  Viki nem akarta elárulni, hogy az "új" nadrágja nem a boltból  származik...Kizárólag az eszével, szorgalmával dicsekedhetett volna, de a szerénysége miatt inkább hallgatott, mikor  társai jókedvűen röhögtek, vicceket meséltek és valakit mindig kigúnyoltak. Nem könnyű éveket élt át a család, elérkezett az az idő, mikor Viktor átvehette az érettségi bizonyítványt. Bizonyítványt kitűnő eredménnyel. Viktor előtt egyenes út vezetett a Budapesti Műszaki Főiskolára.

A szülők örültek a fiúk eredményeinek,de mikor megkapták az értesítést a sikeres felvételről,  Margitka nem aludt egész éjszaka, gyötörték a gondolatok:  "Mi lesz velünk, ha Viktor nem lesz itthon?  Betegek vagyunk gyakran, öregek. A fiúnknak is szüksége van ránk. Mindig jó gyerek volt, megosztotta velünk baját, bánatát"...

Nem is volt könnyű átvészelni azokat az éveket, mikor Margitka a férjével együtt számtalanszor leste, mikor nyílik az ajtó és hazajön a szemük fénye. Viktor ritkán tudta látogatni az idős szüleit különböző okok miatt. Sokat kellett tanulnia,  munkákat vállalt el, hogy tudja fedezni a szükséges kiadásokat és arról  ábrándozott, hogy egyszer jól fog keresni és a szegény szülőknek  boldog öregséget tud majd biztosítani. A szülők iránti szeretete nem halványult meg  annak ellenére, hogy ritkán tudott találkozni velük. És mikor  betoppant az öregek lakásába, ott ünnepi hangulat kerekedett fel.  Margitka és Karcsi  kérdeztek sokat, mindent akartak tudni a fiúkról,  Viktor pedig mesélt, mesélt...

Egy dolgot elhallgatott. Klementinát nem emlegette,  nem merte. Ki tudja, a lány szülei elfogadják őt,  a szegény vőlegény jelöltet?  Klementina,  aki az életében eddig mindent megkapott,  hogy viszonyul majd a Viktor szüleihez, a környezetükhöz?  És fordítva,  Margitka és Karcsi elfogadják Klementinát?

A két fiatalt összekötötte a szerelem, számukra  nagyon fontos volt ez a kötelék Boldogok voltak, nem tudtak számításba venni semmit, ami megzavarhatta a forró és lángoló érzelmüket. Forró diák szerelem. Mindig együtt voltak, hiszen  pár lépésnyire volt egymástól a kollégiumuk. Klemi terhessége sem  ejtette kétségbe a fiatalokat.  "Drágám, - mondta Viktor, - végzősök vagyunk, a Főiskola után dolgozni fogunk,  megszületik a kicsi, akkor a szüleink is kibékülnek a helyzettel, örülni fognak az unokának".  Tervezgették a további életüket.

                                                      .........................................

 

  -  Apukám, alszol?

  -  Nem, Margitkám,  te sem alszol?  Mire gondolsz?

  -  Nagyon nyugtalan vagyok. Viktornak tegnap kellett volna hazajönni. Karcsikám, hívd fel, mi történt?  Te szoktál mindig telefonálni.  Viki még egyszer sem mulasztotta el a tájékoztatást, ha közbejött valami.

 

  -  Ki megyek,  Margit, megnézem, ki jött. Egy autó áll a házunk előtt.

Pár perc múlva visszajön két rendőr kíséretében, az arca sápadt, mint a fal. Kinyögte:

  -  Anyucikám édes, szedd össze minden erődet. Ba-ba-baleset,  -   és zokogni kezdett.

Margit érezte, mindene elzsibbad és forog körülötte minden...

 

A temetésen sokan voltak. Rokonok, évfolyam társak, ismerősök, ismeretlenek. Rengeteg virág, koszorúk...Margit és Karcsi nehezen tudták felfogni, mi történik  is velük. Eddig a fiúk várása,  tervezgetések töltötték ki életüket. Ezután? Nem érdemes élni. A sírás is elfárasztotta őket.  Otthon csak ültek a konyhában, szótlanul. A torkukon nehezen ment le egy falat is. A lelki fájdalom határtalan volt. És így teltek a napok. Néha átjött a szomszéd asszony, hogy megvigasztalja az öregeket, azonban ő sírta el elsőnek magát. Hiszen  Viktort ő is szerette nagyon.

 

Egy hónap múlva Erdősék háza előtt ismét egy kocsi állt meg. Ötven év körüli férfi és nő szállt ki az autóból. Egy kosarat vettek ki és becsöngettek. Margitka kissé félénken nyitott ajtót. Kik lehetnek a jövevények? Mit akarnak?  "Valahol már láttam őket., de hol is?" - nem jutott eszébe.  Bemutatkoztak. Azt mondták, fontos dolgokat  szeretnének elmondani  Erdős Viktorról.

 

Mikor bementek a szobába, a nő kitakarta a kosarat, és egy gyönyörű csecsemő került elő. Margitka segített rendbe rakni a kicsit. Ezt nagy örömmel tette. És közben a fia jutott eszébe. Valamikor őt is így gondozta. Erre elsírta magát.  A látogatók szintén zokogni kezdtek. És mikor szóhoz jutottak elmondták mindazt,  amit Viktor szülei nem tudtak és nem is sejtettek.

  -  Ez itt a mi és az önök unokája, a neve Erdős Viktor.

Margitka és Karcsi a meglepetéstől magukhoz sem tudtak térni sokáig. Mikor megnyugodtak,  meghallgatták a megrázó történetet, amelynek szereplői  két fiatal,  Viktor és Klementina, volt.

                                   .................................................................................

Viktor számára Klemi volt az első nő, aki teljes lényével lebilincselte őt. Úgy érezte, hogy szerelmüknél nincs  mélyebb és igazibb érzés. És mindezt megszakította egy  szemvillanás alatt a közlekedési baleset. Négyen voltak a kocsiban. Két barát megúszta kisebb sérüléssel, Viktor azonnal meghalt. Klementina még a kórházban is tudatánál volt,néhány héttel hamarább megindult a szülés. Császáros és nagyon szép baba lett a kis Viktor. Azonban Klemi sem tudott neki örülni, mert állapota súlyosbodott és kómába esett.  Szülei sokáig álltak a kórházi ágya mellett, sokáig törölgették könnyeiket, reménykedtek, hogy a lányuk magához tér. Kevés volt a remény. Végre ráeszméltek, hogy a kisbabáról gondoskodni kell. Találtak is egy szoptató asszonyt, aki nemrég szült, és még volt még három gyermeke. A kis Viktor nagyon szépen fejlődött. Anyukája pedig kómás állapotban nyomta  a kórházi ágyat.

 

A kisbaba éppen aznap volt 2 hónapos, mikor Vámosék, ahogy Klemi szüleit hívták, meglátogatták az elhunyt Viktor szüleit. Kleminek még volt ideje, hogy édesanyjának elárulja, ki a gyermeke apja, így nem is volt nehéz megtudni, hol laknak a másik nagyszülők. Leutaztak, megismerkedtek, és ezentúl szoros lett a kapcsolat   közöttük. Erdősék is meglátogatták Vámosékat. A kis Viktor el volt halmozva  igazi szeretettel...

Eltelt egy év. Sajnos Klementina nem tért magához, eltávozott csendesen halott szerelméhez. Karcsi betegeskedett, ágyban töltötte a napnak nagyobb részét.

Egy hétvégén Vámos nagypapa elment a stadionba egy meccset megnézni. Margitka felutazott Pestre, hogy meglátogassa a kis unokát, mert már két hete is van, hogy utoljára látta. Szép napsütötte délelőtt volt. A két nagymama az egyetlen unokával a közeli parkba  mentek levegőzni és minden percet kihasználtak arra, hogy gyönyörködhessenek a kisfiúban, nézegették a fényképeket, beszélgettek, mert volt miről. A kis Viki nyújtotta  kezecskéit, kikéredzkedett a kocsiból, huncutkodott, egyszer egyik mamánál, egyszer a másiknál volt, élvezte a helyzetet, a kényeztetést. 

 Margitka felvette a gyereket,de úgy érezte, neki nagyon nehéz, letette.  Viki először a padba kapaszkodva lépkedett, ide, oda és...a mamák meglepődve észrevették, hogy a gyerek felemelte karjait és egyensúlyozva megtett  néhány lépést egy jópofa kiskutya irányába, azután négykézláb folytatta volna útját, de hirtelen elsírta magát és segítség kérően a mamákra nézett. Azok siettek hozzá. Viki először fogta kezüket, de úgy látszik neki megtetszett a járás , ismét egyedül akart lépkedni. Sikerült is, látszott az arcán, mennyire örül az első lépéseknek.

Margitka nézte a kis unokáját és eszébe jutott az a boldog korszak, mikor kisfia megtette az első lépéseket. Sóhajtott, azután tovább figyelte a második Erdős  Viktor elindulását. Kezdődik egy új élet út. Margitka boldognak érezte magát, mert megérte a küzdelmes és viharos életének ezt a jelentős pillanatát.