Írtam egy verset

Írtam egy verset. A barátságról. Sokat vesződtem vele.Többször kihúztam a kész sorokat, cseréltem a szavakat, toldozgattam,  azután az egészet töröltem, újból kezdtem..., és végül elkészültem. Gondolataim a barátságról, versben! Számomra a barátság nagyon fontos dolog. Egy igazi barát aranyat ér. És nekem nagy szerencsém van. Évivel igazi barátnők vagyunk. Az általános iskolában ismertük meg egymást, már harmincon túl vagyunk, de még mindig összetartunk. Nem gyakran, de igyekszünk családostul meglátogatni egymást. Ezek a találkozások igazi ünnepek számunkra. Visszaemlékezések, nevetések, vidámságok. Imádom ezeket a "bulizásokat".  Évivel mindig sokat beszélgettünk, vitatkoztunk arról, ki az igazi barát. Voltak érveink, ellenérveink.

Januárban kórházba kerültem. Az állapotom súlyos. Jobb vesém működésképtelen. A bal sem tökéletes.

Még fiatal vagyok. Sok a tennivalóm. Családom, gyerekeim. És mindennek vége? A szerető férjem adna vesét. De az övé nem megfelelő. Az állapotom súlyosbodik!  Nincs megfelelő donor! Ó egek, miért velem történik ez?

Évi is meglátogatott. Jó barátnő, megnyugtatott, azt mondta, minden rendben lesz. Tudom, semmi nem lesz rendben. Vége mindennek, de inkább hallgattam...

Magamhoz tértem. Megtudtam, hogy megvolt a műtét. A műtét? Milyen műtét? Igen, mondták. Kaptam jobb vesét. És a donor Évi volt! A meghatottságtól csak sírtam és sírtam...

Írtam egy verset. A barátságról...El kell mondanom mindenkinek, ki az igazi barát. Nem tökéletes a költeményem, de a barátságról szól...Majd az interneten elolvassák. Publikáltam. Sokan hozzászóltak, kritizálták a versem.

Pár nap múlva kaptam egy hozzászólást egy Neva nicknevű személytől. Arról írt, hogy a gondolataimat megszívlelte. És elmesélte, hogy neki is van egy igazi barátnője, akiért az életét is adná.