Ülünk az unokámmal a TV előtt és majszoljuk a megmaradt lángosokat. A többiek már jóllaktak és szétszéledtek, ki hová, haza vagy máshová. Ketten tevékenykedtünk délután az ötödikes Vikivel.  Sütöttük a lángosokat. Olyan sok lett, hogy a szomszédokat is meghívtuk. Mi ketten sütöttük, a többiek fogyasztották. Mindenki már megtömte magát, de a tészta tovább kelt,  kelt és kelt...A Bodrinak is jutott pár falat. El is fáradtunk a kis kuktámmal!

Tehát ülünk ketten és eszegetjük a megmaradt lángost. A  TV-ben "Tények" vannak. Hallgatjuk a híreket és közben csipegetjük a lángost. Megszólal az unokám:

   -  Mamuci, te milyet szeretsz?

   -  Drágám, a frisset, a ropogósat.

Viki kimereszti a szemét. Én tovább magyarázom:

   -  Ez már nem ropogós, de azért finom és puha. Csak a szárazat nem szeretem, azt nem eszem meg.

   -  Ha ropog, akkor megeszed?  Hogyan? 

   -  Egyszerűen.  Beleharapok, megrágom, megeszem, -  és jókedvűen hozzáfogtam nevetni. Az unokám úgy nézett rám, mintha valami bajom lenne. Megnyugtattam:

   -  Csillagom, van ám nekem új fogsorom, nem csak a lángost bírom harapni, hanem a csirke csontot is.

Viki nagyot nevetett.  Ő a híreket hallgatta, mikor a magyar forintról kérdezett engem, én félreértettem, a lángosra gondoltam.Jót nevettünk, a papa is. Bejött a hangos nevetésünkre.

   -  Hát ti két malomba őröltetek!  -  mondta.