Egy vidám postás esete
Házasságunk ötödik évfordulója volt azon a csütörtöki napon. A gyerekekért Mamikánk megy az oviba, a legkisebb Andika velem marad, őt ellátom, és a gyerek nyugodtan fog fog játszani a gyermekszobában, gondoltam. Így nyugodtan készülhettem a közös esténkre. Imre megígérte, hogy hamar haza fog jönni a gyárból és így megünnepeljük az évfordulónkat. Este pedig elsétálunk anyámékhoz a két ovis fiúnkért.
Szükségem volt pénzre, eltelt a délelőtt, de a postás fiatalember valamilyen ok miatt nem jött.
- Sebaj, elveszek a félretett összegből, majd visszateszem.
Andikával elmentünk vásárolni, elkészültem a sütéssel, takarítással, szép ajándékot készítettem Imrének. Andika ebéd után elaludt. Én pedig türelmetlenül vártam a párom hazajövetelére.
De nem Imre jött hamarább haza!
A postásunk bejött az udvarba, fütyörészve közeledett a lakásunk ajtajához (a folyosó kissé sötét volt). Hátulról valaki a nyakába ugrott. Szégyenlem, de most már nőiesen bevallom, hogy én voltam az. A fiatalember ijedtében oldalra ugrott, de rossz helyre. Olyan sérüléseket szenvedett a feje, hogy azonnal mentőt kellett hívnom. Mindez azért történt, mert jókedvében pontosan úgy fütyörészett, mint az én drága férjecském! A kedves postásunk hozta nekem a várva várt pénzem!
Akkor nem is sikerült kézbesítenie számomra a küldeményt.
|
|