Ferkó szótlanul, lehajtott fejjel vette tudomásul, hogy a nyári szünetet a nagynénjénél fogja végigszenvedni. És még tetőzi a rossz hangulatát az a tudat, hogy ott lesz az a lehetetlen alak, akit először a tanti úgy mutatott be, mint „egy ismerős”, aki később „lakótárssá” változott, azután „élettárs” lett belőle. Az utolsó hír: „jövendőbeli”.
Ferkó nem mert feleselni, mert sok csínyt követett el a tanév folyamán. Kés dobálás az osztályban, falfirka, érdemjegy hamisítás, lehetne még tovább is sorolni a bűnlajstromát. A mostoha apjának köszönheti, hogy egyáltalán átengedték a nyolcadik osztályba. Ő vállalta a fiáért a felelősséget, megígérte az iskola igazgatójának, hogy nyáron megneveli a fiút, nyolcadikban nem lesz vele semmi baj. Ferkó szereti őt is, anyját is. Mindig bántotta a lelkiismeret, mikor a szüleinek bánatot okozott rossz magatartása miatt. Szidta saját magát, de mindig későn...
A nyári szünet másképp alakult. Nagymama megbetegedett, anya ápolásával fogja eltölteni szabadságát. Mostoha apját pedig felelős állásba helyezték, így külföldi kirendeltségen lesz. Ő kísérte el Ferkót a nagynénijéhez, Éva nénihez.
- Fiam, embereld meg magad, mert bármilyen panasz lesz rád, a kerékpárt, amit nagyon óhajtasz, nem kapod meg.
Természetesen, Ferkó megígérte, hogy angyal lesz. Ezt ő maga sem hitte el.
Mikor megérkeztek a faluba, a nagynéni még nem volt otthon. Annak az alaknak adta át a fiút, akit Ferkó nem szívesen látott. A neve sem tetszett. Aladár bácsinak kell szólítani.
„- Aladár, nagy szamár, - mondogatta magában Ferkó.”
- Szervusz, Ferike - barátságosan szólt a fiúhoz Aladár bácsi . - Nemsokára itt lesz Éva néni. Elkészültem az utolsó palacsintával. Hamarosan ebédelünk.
Pár perc múlva megérkezett Éva néni. Ferkó az ebédnél csendben eszegetett, a kérdésekre igennel vagy nemmel válaszolgatott. Kedvetlenül hallgatta a bőbeszédű nagynénje meséit, intelmeit.
- Fogadj szót Feri Aladár bácsinak! Erre a lapra fogja feljegyezni a csínytevéseid, és a szüleid fogják kiszabni a büntetést vagy a jutalmazást.
Ferkó jól megjegyezte, hogy melyik fiókba lett elhelyezve a lap. Meghallgatta a számára unalmas szövegeket, elővette a magával hozott képregényt, és el akart vonulni valamilyen csendesebb, nyugodtabb helyre.
- Ferike, gyere velem horgászni, neked is készítünk felszerelést.
"Ez nem is hülye ötlet!" - vette tudomásul a fiú.
Egy óra múlva már útban is voltak a Keskeny tó felé. Ferkó lépkedett Aladár bácsi nyomában egy hátizsákkal. Már közeledtek a horgász helyhez, mikor Aladár bácsi hátrafordult és látja: Ferkó tökéletesen utánozza őt, a járását, a sapka oldalra csúsztatását, kidüllesztette ugyan úgy a pocakját, alatta összekulcsolta kezeit, ahogy ő szokta. Nagyon szórakoztató képe volt a srácnak. Aladár bácsi elfordult, hogy Ferkó ne lássa a széles mosolyát. Ferkó gyorsan vigyázzba állt.
"Hú, meglátta, hogy majmolom őt! Máris szereztem nála rossz pontot. Jobban kell vigyáznom" - és ezentúl igyekezett megjátszani a jó fiút.
A horgászat eredményes volt. Ferkó követte Aladár bácsi utasításait, és sikerült neki is néhány szép példánnyal gyarapítani a háló tartalmát. Már készülődtek hazafelé. Aladár bácsi egy bokor mögé ment, valami dolga volt ott. Ferkó kis köveket hajigált a vízbe, egy kavics a bokor irányába repült, ezt egy "Jajj!" kiáltás kísérte. Aladár bácsi jelent meg és fogta a homlokát. Ferkó megdermedt. Szerencsére, komolyabb sérülés nem történt. "Na ezzel már elástam teljesen magam, semmi jó nem fog ezután származni" - és Ferkó kinyögött egy szót, amit egyébként nem szokott gyakorolni:

- Bocsánat!
- Máskor jobban vigyázz, fiam! - és ezzel be lett fejezve.
Este Ferkó próbálta kinyomozni, előkerül-e a fiókból a lap. Nagyon izgatta, mi kerül erre a lapra. Szeme előtt többször megjelent Aladár bácsi homloka, éjszaka rémálom nyugtalanította.
Másnap Éva néni kérte meg Ferkót, hogy segítsen neki a konyhában. A fiú meg is örült. Majd igyekszik helyre hozni a dolgokat. Ebédnél Éva néni meg is dicsérte.
- Nagyon ügyesen kuktáskodott - mondta. Azt nem is említette, hogy a rántást kissé odaégette a gyerek. Annak ellenére az ebéd jól sikerült. Ferkónak visszatért a jókedve.
Napról napra jobban megismerte a falusi mindennapokat, és észrevette, hogy az unatkozó perceket, órákat kezdi felejteni. Nagynénije és társa állandóan gondoskodtak erről, mindig találtak érdekes elfoglaltságot számára. Néhány házzal arrébb játszó társra is lelt Ferkó. Jani három évvel idősebb, de hamar megtalálták a közös nyelvet. Ez a sakktábla. Esténként gyakran előkerült, és komoly csaták folytak. Éva néninek nem egyszer komoly erőfeszítésébe került ágyba invitálni a fiúkat.
Sajnos, a szünetnek vége lett. Éva néni elővette a lapot, amelyben fel voltak sorolva Ferkó által nyáron elkövetett „bűnök”. Borítékba helyezte, leragasztotta, és átnyújtotta Ferkónak:
- Ne felejtsd odaadni a szüleidnek!
Aladár bácsi kísérte a fiút haza. Nem sokat beszélgettek az útban. Sajnálták, hogy vége a nyárnak, és kezdődnek a fáradságos őszi, majd a téli napok.
- Ne búsulj, fiacskám, majd jövőre folytatjuk a sakk csatákat!
Este Ferkó a borítékot átadta a szülőknek. Izgatott volt, mert most elképzelése sem volt arról, mi rosszat írtak a lapra Éva néniék. A mostoha apja szigorú tekintettel Ferkóra nézett, felbontotta a borítékot, megmutatta az anyjának is. Elmosolyodtak mindketten, azután megmutatták a fiuknak is. Az pedig örömében ugrálni kezdett: „Üres, üres!”
- Hurrá! Tiszta lappal, tiszta lappal kezdem a nyolcadik osztályt!